Válaszút: milyen adózási lehetőségei vannak a KATA-alanyok köréből kiszorulóknak? II. rész

Magánszemélyként vállalkozói jövedelemadózás, átalányadózás, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás, egyszerűsített foglalkoztatás, önálló tevékenység és munkaviszony létesítése, cégként pedig kisvállalati, valamint társasági adózás. Távirati stílusban jelen pillanatban ezek a lehetséges alternatívák, amelyek a KATA szabályozás szigorodása miatt elérhetőek a tételes adózásból kiesők számára. De pontosan milyen szabályai vannak az egyes adónemeknek? Előző hírlevelünkben az egyéni vállalkozók lehetőségeit elemeztük, most a céges formában működő adózók előtt nyitva álló opciókat vizsgáljuk.

Összefoglalónknak kiemelt aktualitást ad, hogy az augusztus 9-én kihirdetett, 297/2022. Kormányrendelet alapján a 2022. augusztus 31-én a KATA adózást alkalmazó közkereseti társaságnak, betéti társaságnak, egyéni cégnek, ügyvédi irodának nem kell könyvvizsgálóval ellenőriztetnie a szeptember 1-jei nappal elkészítendő nyitómérlegüket, amivel jelentősen csökken az adónemből kiszoruló szervezetek adminisztrációs költsége.

Igaz, hogy nem a KATA alany betéti társaságok és közkereseti társaságok (továbbiakban: gazdasági társaság) számára, hanem a kisadózóként bejelentett tagjai számára jelent alternatív adózási módot a Kormányrendelet egy másik előírása, amely lehetővé teszi, hogy amennyiben 2022. szeptember 30-ig bejelentik a gazdasági társaság egyszerűsített végelszámolását, abban az esetben – az eddigi szabályoktól eltérően – a bejelentés napjával az eddig kisadózóként bejelentett tag egyéni vállalkozást indítson, és például azon keresztül folytassa az eddigi tevékenységet. Fontos, hogy a szeptember 30-i határidő jogvesztő és amennyiben az egyszerűsített végelszámolás a gazdasági társaság megszűnése nélkül ér véget, vagy ha felszámolási eljárásként folytatódik, akkor a magánszemélyt törlik az egyéni vállalkozói nyilvántartásból.

Kisvállalati adó („KIVA”)

A kisvállalati adó egy egyszerűsített adónem, melynek alanya lehet – egyebek mellett – az egyéni cég, a közkereseti társaság (kkt.), a betéti társaság (bt.) és az ügyvédi iroda is. Vagyis a korábbi KATA szabályozás alá eső, nem egyéni vállalkozó adózók is, azzal, hogy a KIVA esetén nem előírás, hogy a kkt.-nek és a bt.-nek kizárólag magánszemély tagjai legyenek.

A KIVA választásának feltétele (az előbb említett formai kényszer mellett), hogy a cégnél az átlagos statisztikai állományi létszám nem haladhatja meg az 50 főt, a bevétel pedig a 3 milliárd Ft-ot, mindkettő esetben a kapcsolt vállalkozásokkal együtt és az adónem választását megelőző adóévet tekintve, valamint a cégnek naptári éves adózónak kell lennie.

A KIVA alanyiság megszűnik, ha a cégnél dolgozók létszáma (kapcsolt vállalkozásokkal együtt) meghaladja a 100 főt, vagy az árbevétel meghaladja a 6 milliárd Ft-ot. Fontos, hogy ellentétben a bemeneti feltételekkel, az esetleges kikerülés során a kapcsolt vállalkozások árbevételét nem kell figyelembe venni.
A kisvállalati adó alapja a cégben jóváhagyott osztalék és a tőkeműveletek eredménye, valamint egyes további módosító tételek egyenlege, növelve a személyi jellegű kifizetésekkel.

A KIVA mértéke 10%, amely kiváltja az egyébként fizetendő szociális hozzájárulási adót (13%) és a társasági adót is (9%).

A KIVA választása elsősorban azon adózóknak éri meg, ahol a költségek jelentős részét a munkavállalók bére teszi ki, valamint azon vállalkozásoknál, ahol a hangsúly a növekedésen van: a visszaforgatott nyereség után ugyanis nem kell kisvállalati adót fizetni.

A kisvállalati adó éves elszámolású adó. Az adóalany a kisvállalati adó alapját és magát a fizetendő kisvállalati adót adóévenként köteles megállapítani és az adóévet követő év május 31-ig bevallani. Emellett az adózó az adóelőleg-megállapítási, -bevallási és -fizetési kötelezettségének negyedévente, a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig köteles eleget tenni.

Társasági adó („TAO”)

A társasági adó alanya a belföldi és a külföldi illetőségű adózó is lehet. Ugyan túlnyomórészt belföldi illetőségű gazdasági társaságok (bt., kft. kkt. és rt.) az adó alanyai, de többek között ügyvédi irodák és egyéni cégek is választhatják ezt az adónemet.

A TAO alapját – főszabály szerint – az érintett adózó (adott adóévi beszámolójában kimutatott) adózás előtti eredményből kiindulva kell meghatározni, ideértve az adóalap korrekciós tételekkel történő esetleges módosítását is.

Ilyen korrekciós tétel lehet – sok egyéb mellett – az elhatárolt veszteség, a céltartalék, a számviteli és a társasági adó törvény szerinti értékcsökkenés, a fejlesztési tartalék, vagy a jogerős határozatban megállapított bírság.

A társasági adó mértéke a pozitív adóalap 9%-a. Az így meghatározott összeg az ún. számított társasági adó, amely – a vonatkozó feltételek fennállása esetén – adókedvezmény címén még csökkenthető (pl. a fejlesztési adókedvezménnyel legfeljebb 80%-ban, vagy az energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás, felújítás adókedvezményével legfeljebb 70%-ban).

Az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig benyújtandó társasági adóbevallással egyidejűleg társasági adóelőleget is be kell vallani. Az adóelőleg havonta (ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja az 5 millió Ft-ot) vagy negyedéves gyakorisággal teljesítendő (ha a fizetendő adó legfeljebb 5 millió Ft). Az előleget mindkét esetben az adott időszak (hónap, ill. negyedév) utolsó napját követő 20. napig kell megfizetni.

A társasági adózás választása azoknak az adózóknak lehet előnyös, akik nem tudják kihasználni a KIVA esetében kihangsúlyozott előnyöket, vagy valamely társasági adókedvezményre jogosító tevékenységet végeznek, esetleg alacsony nyereséggel, vagy veszteségesen működnek. Az adónem bonyolultsága, az alkalmazandó, illetve alkalmazható adóalap módosító tételek és adókedvezmények miatt mindenképpen szükséges – cégen belüli vagy kívüli – szakember(ek) bevonása, ami, főleg a KATA adminisztrációjával összehasonlítva, jelentős költségnövekedést eredményezhet.

Ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem létezik egy mindenki számára tökéletesen alkalmazható adózási forma. Az érintett számára legmegfelelőbb adózás meghatározása során figyelembe kell venni minden lehetséges felmerülő aspektust, vagyis ennek kiválasztása ugyanúgy hosszas megfontolás, elemzés eredménye kell, hogy legyen, mint minden más üzleti döntés. Éppen ezért elengedhetetlen egy szakember bevonása a folyamatba, hosszú távon ugyanis bőven megtérülhet az erre fordított költség.

***

Jelen hírlevelünk a megjelenése napjáig elérhető információk alapján és kizárólag általános tájékoztatási céllal íródott, így semmilyen tekintetben nem minősül személyre szabott adótanácsadásnak és nem is helyettesíti azt.

Válaszút: milyen adózási lehetőségei vannak a KATA-alanyok köréből kiszorulóknak? I. rész

Magánszemélyként vállalkozói jövedelemadózás, átalányadózás, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás, egyszerűsített foglalkoztatás, önálló tevékenység és munkaviszony létesítése, cégként pedig kisvállalati, valamint társasági adózás. Távirati stílusban jelen pillanatban ezek a lehetséges alternatívák, amelyek a KATA szabályozás szigorodása miatt elérhetőek a tételes adózásból kiesők számára. De pontosan milyen szabályai vannak az egyes adónemeknek? Kinek melyiket éri meg választani? Új cikksorozatunkban ennek járunk utána, első körben az egyéni vállalkozók kapcsán.

Kiindulópontként szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem létezik egy mindenki számára tökéletesen alkalmazható adózási forma. Az érintett számára legmegfelelőbb adózás meghatározása során figyelembe kell venni minden lehetséges felmerülő aspektust, vagyis ennek kiválasztása ugyanúgy hosszas megfontolás, elemzés eredménye kell, hogy legyen, mint minden más üzleti döntés. Éppen ezért elengedhetetlen egy szakember bevonása a folyamatba, hosszú távon ugyanis bőven megtérülhet az erre fordított költség.

A jelen cikkben foglaltak természetesen nem csak az egykori KATA alanyokra vonatkoznak (egyik tárgyalt opció választásának sem feltétele, hogy korábban „katázzon” az illető), de pont a KATA szigorodása adta a cikk elkészültének az apropóját. A következőkben – a teljesség igénye nélkül – bemutatjuk az egyes adónemek legfontosabb jellemzőit, külön részletezve az azt választó magánszemélyek várható adminisztrációs terheit.

Adózás magánszemélyként

Amennyiben egy (kifizetőnek minősülő üzleti partnerekkel is rendelkező) adózó – a fent említett elemzés elvégzését követően – úgy találja, hogy tevékenységét nem érdemes céges formában folytatnia, akkor a következő lehetőségek közül választhat.

Vállalkozói személyi jövedelemadózás

Az így adózó egyéni vállalkozó a vállalkozói tevékenységéből származó adóalapját (jövedelmét) úgy állapítja meg, hogy a vállalkozói bevételéből levonja az elismert és igazolt költségeket.

Az egyéni vállalkozó bevétele részletesen szabályozott, a társasági adózáshoz hasonlóan vannak bizonyos bevételt növelő és csökkentő tételek. A költségek megállapítása valamivel egyszerűbb: az a kiadás, ami az adóévben ténylegesen felmerült és szabályszerűen bizonylatolt, egyben a bevétel megszerzése, a jövedelemszerző tevékenység folytatása érdekében merült fel, továbbá az Szja. törvény (1995. évi CXVII. törvény) is költségként ismeri el.

Költségként számolható el az ún. vállalkozói kivét is, amely az egyéni vállalkozó személyes munkavégzésének díjazása (lényegében „munkabére”), összegét az egyéni vállalkozó saját maga határozza meg.

A főállású egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét után 15% személyi jövedelemadót, 18,5% társadalombiztosítási járulékot és 13% szociális hozzájárulási adót fizet. Utóbbi kettő adónem esetében legalább a minimálbérre (vagy szakképzettséghez kötött vállalkozói tevékenység esetén a garantált bérminimumra) eső adót kell megfizetni, függetlenül a kivét tényleges nagyságától. Nem minősül főállásúnak az, aki pl. az egyéni vállalkozási tevékenysége mellett egyetemi tanulmányokat folytat, vagy legalább heti 36 órás munkaviszonyban áll.

Az év végén megmaradt összeg után 9% vállalkozói személyi jövedelemadót kell fizetni, az ezzel csökkentett vállalkozói eredmény lesz a vállalkozói osztalékalap. Ennek kivételéhez újból 15% személyi jövedelemadót és – amennyiben az éves vállalkozói kivét összege nem éri el a minimálbér 24-szeresét, vagyis 2022-ben a 4,8 millió Ft-ot – 13% szociális hozzájárulási adót is meg kell fizetni.

Emellett az iparűzési adó is felmerülhet, ha az egyéni vállalkozó székhelyén ezt az adónemet bevezették.

A vállalkozói személyi jövedelemadózás adminisztrációja alap- és részletező nyilvántartások vezetéséből áll, emellett havonta be kell vallani a NAV felé a járulékokat, ill. adott esetben áfabevallási kötelezettség is felmerülhet. Az adóévet követően éves adóbevallást is be kell nyújtani.

A vállalkozói személyi jövedelemadózás azok számára lehet optimális választás, akik a következő pontban (átalányadózás) bemutatottnál magasabb költséghányaddal működtetik vállalkozásukat és ezt megfelelően alá is tudják támasztani.

Átalányadózás

Ellentétben a vállalkozói jövedelemadózással, az átalányadózás esetében van egy éves felső határ, amely a mindenkori minimálbérhez igazodik, főszabály szerint az éves minimálbér tízszerese (vagyis 2022-ben 24 millió Ft), kiskereskedők esetében azonban az ötvenszerese (2022-ben 120 millió Ft), aki ezt eléri, kiesik az átalányadózók köréből.

Az átalányadózás lényege, hogy fix költséghányadok alkalmazásával lehet megállapítani az egyéni vállalkozó jövedelmét, amely egyben az átalányadó alapját is jelenti. A főszabály szerinti költséghányad 40%, de bizonyos tevékenységi körökre (pl. építőipari szolgáltatók, fodrászok, stb.) 80%-os, míg a kiskereskedelmi tevékenységre 90%-os költséghányad alkalmazandó. Az átalányadózó egyéni vállalkozó adójának alapja tehát az éves bevétele, csökkentve a megfelelő költséghányaddal.

Az így megállapított adóalap 1,2 millió Ft-ig mentes a személyi jövedelemadó alól, a nem főállású egyéni vállalkozóknak ráadásul egyéb adókat sem kell megfizetnie.

A főállású egyéni vállalkozónak 1,2 millió Ft-os adóalapig (jövedelemig) szintén nem kell személyi jövedelemadót fizetnie, esetében azonban 13%-os szociális hozzájárulási adó és 18,5%-os társadalombiztosítási járulék megfizetése ekkor is felmerül.

1,2 millió Ft-os adóalap felett mind a főállású, mind pedig a nem főállású egyéni vállalkozó fizeti a 15%-os személyi jövedelemadót, a 13%-os szociális hozzájárulási adót és a 18,5%-os társadalombiztosítási járulékot, azzal, hogy a főállású egyéni vállalkozónak utóbbi kettő adónem esetében legalább a minimálbér (vagy szakképzettséghez kötött vállalkozói tevékenység esetén a garantált bérminimum) adóterheit meg kell fizetnie.

Iparűzési adó ezen adózási forma esetében is felmerül.

Az átalányadózás adminisztrációja bevételi nyilvántartás vezetéséből áll, amennyiben pedig járulékfizetési kötelezettség is felmerül, akkor ezeket havonta kell teljesíteni, továbbá áfabevallási kötelezettség is keletkezhet. Az adóévet követően éves adóbevallással is számolni kell.

Az átalányadózás választása elsősorban azoknak ajánlott, akik heti 36 órát elérő munkaviszony (vagy egyetemi tanulmányaik) mellett, kiegészítő jelleggel végeznek vállalkozói tevékenységet, és a költséghányaddal csökkentett éves jövedelmük pedig nem, vagy csak kevéssel haladja meg az 1,2 millió forintot.

Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás („ekho”)

Az ekho egy olyan adózási forma, amit kizárólag egyes meghatározott foglalkozások művelői választhatnak – főként a művészet, média és sport területén tevékenykedők –, ha van olyan bevételük is, ami után az általános szabályok szerint fizetik meg a közterheket. Ha a magánszemély nyugdíjas, akkor esetében ez a szabály nem alkalmazandó.

A vonatkozó törvény (2005. évi CXX. törvény) tételesen, FEOR-szám megadásával sorolja fel, hogy kik vehetik igénybe ezt az adózási lehetőséget. Fontos, hogy csak akkor választható az ekho szerinti adózás, ha ezen foglalkozások gyakorlásakor az adózó a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel vesz részt, viszont nem előírás, hogy az ekho szerint adózni kívánó magánszemély egyben egyéni vállalkozó is legyen.

További fontos kitétel, hogy amennyiben egy magánszemély az ekho szerinti adózást választja, a vele munkaviszonyra, vállalkozási tevékenységre, megbízásra szerződő kifizető, munkáltató is kötelessé válik az ekho alkalmazására (kivéve, ha a magánszemély átvállalja a kifizetőtől az őt magát és a kifizetőt terhelő ekho megállapítását, bevallását és megfizetését).

A sportolókat leszámítva az ekho szerinti adózás felső korlátja 60 millió Ft (ha az így adózni kívánó magánszemély általános szabályok szerinti jövedelme legalább a minimálbért eléri).

Az ekho szerint adózó magánszemélynek csak a 15% ekho-t kell megfizetnie (a nyugdíjasnak minősülő magánszemélynek ráadásul csak 9,5%-ot). A kifizetőt az ekho-alap összege után 13% ekho terheli. Egyéb adóteher az ilyen bevételek után nem merül fel.

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás választása annak lehet előnyös, aki heti 36 órát elérő munkaviszony mellett, kiegészítő jelleggel végzi az Ekho. törvényben felsorolt alkotó tevékenységet és éves bevétele jelentősen meghaladja a 2 millió forintot.

Egyszerűsített foglalkoztatás

Noha ez még az ekho-nál is szűkebb körben alkalmazható, bizonyos esetekben mégis előfordulhat, hogy egy-egy magánszemélyt egy cég az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint alkalmaz. Az ezen kategória alá tartozó lehetséges esetek közül (mezőgazdasági és turisztikai idénymunka, valamint alkalmai munka) a KATA körből kiesők számára alapvetően az alkalmi munka jöhet szóba.

A vonatkozó törvény (2010. évi LXXV. törvény) szerint alkalmi munkának minősül a munkáltató és a munkavállaló között összesen legfeljebb 5 egymást követő naptári napra létesített, határozott időre szóló munkaviszony, azzal, hogy egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb 15 naptári napra, egy naptári éven belül pedig összesen legfeljebb 90 naptári napra lehet ilyen jogviszonyt létrehozni.

A filmipari statiszták és a szociális szövetkezetek kivételével az azonos cégnél foglalkoztatott alkalmi munkások száma maximalizálva van, a cég „egyéb” munkavállalóinak számától függ, hogy egy naptári nap legfeljebb hányan állhatnak a céggel ilyen jogviszonyban.

Az alkalmi munka után fizetendő munkáltatói közteher mértéke a hónap első napján érvényes minimálbér 1%-a (vagyis 2022-ben 2 ezer Ft) minden naptári nap után. Ez a munkáltatói szociális hozzájárulási adó mellett a munkavállaló oldalán is kiváltja az egyébként 18,5%-os társadalombiztosítási járulékot és az ún. mentesített keretösszegig a 15%-os személyi jövedelemadót is.

Ugyanakkor az egyszerűsített foglalkoztatásra létesített munkaviszony alapján alapbérként, illetve teljesítménybérként legalább a kötelező legkisebb munkabér 85%-a (2022: 170 ezer Ft), garantált bérminimum esetén pedig 87%-a (2022: 226 200 Ft) jár az alkalmi munkavállalónak.

A mentesített keretösszeg a minimálbér / garantált bérminimum napibérként megállapított értékének 130%-a. Ez 2022-ben minimálbér esetében 11 960 Ft, garantált bérminimum esetében pedig 15 548 Ft. Az ezt meghaladó napibér esetén a munkavállónak 15% személyi jövedelemadót kell fizetnie.

Munkáltatói oldalon egyetlen hátrány, hogy az alkalmi munkavállaló számára az ő egy napi munkájáért kifizetett munkabérből a minimálbér napi összegének kétszeresét (2022: 18 400 Ft) meghaladó mértékű kifizetés adóalap növelő tétel mind az Szja. (1995. évi CXVII. törvény), mind pedig a Tao. törvény (1996. évi LXXXI. törvény) szerinti adózás esetén.

Az egyszerűsített foglalkoztatás választása azok számára lehet jó döntés, akik eddig eseti jelleggel végeztek néhány napos, egyszerű projektmunkákat cégek számára (részmunkaidős állásuk, vagy egyetemi tanulmányaik alatt) és az év nagyrészében egyébként szüneteltették a KATA szerinti vállalkozási tevékenységüket.

Megbízás alapján végzett tevékenységből származó jövedelem

A megbízás alapján végzett tevékenységből származó jövedelem az Szja. törvény (1995. évi CXVII. törvény) szerint ún. önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, ehhez pedig – az adott tevékenységtől függően – adószám kiváltása is szükséges lehet.

A jövedelem a bevételek és a kiadások különbségének kiszámolásával kapható meg. Bevételnek minősül jelen esetben a megbízás alapján végzett tevékenység végrehajtásáért kapott összeg, míg a kiadások kapcsán – a magánszemély választása szerint – két lehetőség áll rendelkezésre: a tételes költségelszámolás és a 10%-os költséghányad alkalmazása.

Az így megállapított, önálló tevékenységből származó jövedelmet az összevont adóalapba kell beszámítani, amely után 15% személyi jövedelemadó fizetendő.

Ezen túlmenően az önálló tevékenységből származó, az adó-, adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem után 13% szociális hozzájárulási adót is kell fizetni.

Társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség azonban csak akkor keletkezik, ha létrejön az ún. „biztosítási jogviszony”, vagyis ha az önálló tevékenységből származó jövedelem az adott hónapban eléri a mindenkori minimálbér 30%-át, ill. naptári napokra számolva annak harmincad részét (2022: 60 ezer Ft; napi 2 ezer Ft). Ilyenkor a járulékalapot képező jövedelem után 18,5% társadalombiztosítási járulékot kell fizetni.

Ha a magánszemély összevont adóalapba tartozó bevétele kifizetőtől (pl. cégtől) származik, akkor – főszabály szerint – az adóelőleget a kifizetőnek kell megállapítani és levonni akkor is, ha a kifizetés számla alapján történik. A magánszemélynek ekkor tájékoztatnia kell a kifizetőt, hogy a 10%-os költséghányad alkalmazását, vagy a tételes költségelszámolást választja (ennek elmaradásakor a kifizető a 10%-os költséghányadot köteles alkalmazni).

Ha azonban a bevétel nem kifizetőtől, hanem magánszemélytől érkezik, akkor az önálló tevékenységet folytató magánszemélynek magának kell az adóelőleget megállapítania és negyedévente megfizetnie.

A megbízás alapján végzett tevékenységből származó jövedelem adminisztrációja alap- (naplófőkönyv, pénztárkönyv, bevételi és költségnyilvántartás, vagy bevételi nyilvántartás) és részletező nyilvántartások vezetéséből tevődik össze, kivéve, ha az érintett magánszemélynek csak kifizetőtől volt bevétele és kiadásaira a 10%-os költséghányadot alkalmazza. Az adóévet követően éves adóbevallási kötelezettség is felmerül.

Ezen adózási mód választása azok számára érheti meg, akik eddig eseti jelleggel végeztek projektmunkákat cégek számára (az átalányadózásnál érvényesíthetőnél magasabb költséghányaddal) és esetükben az egyszerűsített foglalkoztatás feltételei nem állnak fenn.

Munkaviszony

A munkaviszony – elsősorban munkajogi – szabályainak bemutatása jelen cikknek nem feladata, így most kizárólag a munkaviszony kapcsán felmerülő adóterhekkel foglalkozunk.

A munkáltatónak kizárólag 13% szociális hozzájárulási adót kell fizetnie (melynek alapja a munkavállaló bruttó bére), a munkavállaló pedig bruttó munkabérének 66,5%-át kapja meg (a levont 33,5%-ból 15% a személyi jövedelemadó, 18,5% pedig a társadalombiztosítási járulék).

Az adók kiszámolása, levonása és megfizetése a munkáltató feladata, így a munkavállalónak ebben az esetben nincs adózással összefüggő adminisztrációs kötelezettsége, legfeljebb annyi, hogy az esetleges adókedvezményekről (pl. 25 év alatti fiatalok kedvezménye, első házasok kedvezménye, személyi kedvezmény, stb.) nyilatkozzon munkáltatója felé.

Elméletileg nincs akadálya, de mindenképpen kérdéseket vethet fel egy esetleges adóvizsgálat során, amennyiben egy korábban KATA alany magánszemély, akinek kizárólag egyetlen kifizetőtől (cégtől) származott bevétele, szeptember 1. után ezzel a céggel köt munkaszerződést. Nem látunk ugyan erre irányuló adóhatósági szándékot, de hangsúlyoznánk, hogy az online számla adatszolgáltatások és a munkáltatói adó-, és járulékbevallások adatai alapján – amennyiben szeretné – a NAV viszonylag könnyen ki tudja választani azon adózói kört, ahol érdemes a korábbi burkolt munkaviszony megvalósulását vizsgálni.

***

Jelen hírlevelünk a megjelenése napjáig elérhető információk alapján és kizárólag általános tájékoztatási céllal íródott, így semmilyen tekintetben nem minősül személyre szabott adótanácsadásnak és nem is helyettesíti azt.

Hogyan változik szeptembertől a KATA szabályozása?

Ahogy arra az elmúlt napokban többen is felhívták már a figyelmet, az új KATA törvény (2022. évi XIII. törvény a kisadózó vállalkozók tételes adójáról) kivételes gyorsasággal került elfogadásra: a törvényjavaslat Országgyűlésnek történő benyújtása és a hétfő esti kihirdetése között mindössze egyetlen hét telt el. Jelen hírlevelünkben az elfogadott törvény legfontosabb előírásait foglaljuk össze.

Ahogy a bevezetőből is kitűnik, nem az adónemre vonatkozó korábbi, 2012-es törvény került módosításra, az új szabályozás egy teljesen új törvényben került lefektetésre.

Az új KATA törvény alapján a jövőben kizárólag főfoglalkozású egyéni vállalkozó lehet az adó alanya (így pl. betéti társaság, közkereseti társaság vagy ügyvédi iroda már nem).

A fenti meghatározás két részéből az egyéni vállalkozó meghatározása az egyszerűbb, ezzel kapcsolatban csupán azt írja elő a törvény, hogy az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény szerinti egyéni vállalkozó definícióját kell alapul venni. A főfoglalkozás kapcsán pedig a jogalkotó hosszasan (10 különböző pontban) sorolja, hogy ki nem számít főfoglalkozásúnak.

Ezek közül a talán legfontosabb, hogy nem lehet az új KATA törvény alapján főfoglalkozású, aki egyébként legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll (ha valakinek több munkaviszonya van, akkor ezek heti idejét össze kell adni). De ugyanígy kiesik az adóalanyok lehetséges köréből az öregségi nyugdíjban részesülő személy, az (egyéni vállalkozói tevékenységen kívül más vállalkozásban) nem kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó, vagy az a rokkantsági ellátásban részesülő személy, akinek egészségi állapota 50 százalékos vagy kisebb mértékű.

A régi szabályozáshoz hasonló módon nem lehet az adó alanya, aki saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése besorolású tevékenységből az adóalanyiság választásának évében bevételt szerzett (TEÁOR 68.20).

A legnagyobb sajtópublicitást egyértelműen az a sokak számára kedvezőtlen újítás kapta, hogy az adóalanyiság megszűnik, ha a kisadózó ún. kifizetőtől (vagyis többek között belföldi vagy külföldi jogi személytől, egyéb szervezettől, valamint belföldi egyéni vállalkozótól) szerez bevételt. Leegyszerűsítve tehát: a kisadózó a jövőben csak magánszemélynek számlázhat, ugyanis azzal a nappal, ahogy pl. egy cégtől bevételt szerez, megszűnik az adóalanyisága. Ugyanakkor, ez a szabály a „szolgáltatás jellegéből fakadóan” nem vonatkozik a taxis személyszállítást végzőkre és akkor sem alkalmazandó, ha az adóalany fizetési számláján kamatot írnak jóvá.

A most elfogadott jogszabály alapján az adóalanyiság nem automatikusan jön létre, hanem a NAV-hoz történő bejelentkezéssel: az arra jogosult egyéni vállalkozónak a megfelelő ÁNYK nyomtatvány használatával be kell jelentenie, hogy adókötelezettségeit az új KATA törvény rendelkezései szerint teljesíti.

A bejelentkezési kötelezettség mindenkire vonatkozik, aki a jövőben az új KATA törvény szerint kíván adózni, tehát azokra is, akik már évek óta így tettek a „régi” törvény szerint és ezt a jövőben is folytatni kívánják. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a bejelentést nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni, mert a KATA alanyiság csak a választás bejelentését követő hónap első napjával jön létre. A bejelentést leghamarabb augusztus 1-jén lehet majd megtenni.

Mivel az adó alanya immáron csak főfoglalkozású lehet, értelemszerűen megszűnik a mellékállásúakra vonatkozó, 25 ezer Ft-os tételes adómérték. A jövőben kizárólag havi 50 ezer Ft-os tételes adót lehet (kell) majd fizetni, továbbra is az adóalanyiság minden megkezdett naptári hónapjára, méghozzá a tárgyhót követő hónap 12. napjáig. Ezzel a tételes adóval a kisadózó továbbra is biztosítottnak minősül, a foglalkoztatását terhelő minden további adó kiváltásra kerül, az egészség-, valamint nyugdíjbiztosítási-, és szociális ellátások alapja azonban továbbra is havi 108 ezer Ft marad.

Megszűnik annak a lehetősége, hogy az adó alanya – saját döntése alapján, a magasabb összegű ellátásra való jogosultság érdekében – havi 50 ezer Ft helyett havi 75 ezer Ft tételes adót fizessen.

Továbbra is alkalmazandó lesz a 40%-os mértékű különadó, amelyet az eddigiekkel ellentétben nem 12 millió, hanem 18 millió Ft-os keretösszeg felett kell megfizetni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valakinek egész évben fennáll az adóalanyisága, akkor havi 1,5 millió Ft-ig továbbra is csak a havi 50 ezer Ft tételes adót kell megfizetnie (vagyis ebben az esetben csak 3,33% az adóteher). A 40 %-os különadót egyébiránt az adóévet követő év február 25-ig kell bevallani és megfizetni.

Hangsúlyoznánk azonban, hogy az általános forgalmi adó törvényben található alanyi (általános forgalmi) adómentesség még mindig csak évi 12 millió Ft-ig választható, vagyis az az egyébként alanyi adómentességet alkalmazó kisadózó, aki ezt meghaladja, áfa kötelezettséggel is kell, hogy számoljon.

Az új KATA törvényben foglalt rendelkezések 2022. szeptember 1-jén lépnek hatályba (ide nem értve a már említett, bejelentkezésre vonatkozó szabályokat).

Azzal kapcsolatban, hogy milyen alternatívái lehetnek a most elfogadott törvénnyel a KATA körből kiesőknek, későbbi cikksorozatunkban részletesen foglalkozunk.

Ahogy látható, az új törvény valóban jelentősen szűkítette az eddigi, kb. 450 ezer fős adóalanyi kört. Ugyanakkor, aki megfelel az adóalanyiság új, szigorúbb feltételeinek, az továbbra is egy rendkívül kedvező mértékű, fix tételes adóteherrel számolhat, jelentősebb adminisztrációs kötelezettség nélkül.

***

Jelen hírlevelünk a megjelenése napjáig elérhető információk alapján és kizárólag általános tájékoztatási céllal íródott, így semmilyen tekintetben nem minősül személyre szabott adótanácsadásnak és nem is helyettesíti azt.

Költségvetési törvény – Transzferárazást érintő változások

2022. július 19-én az Országgyűlés elfogadta a Magyarország 2023. évi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényt, amelynek van transzferárazást is érintő vonzata, mivel a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv) és az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art) is módosításra került benne. Jelen hírlevelünkben ezen törvénymódosítások jelentősebb pontjait foglaljuk össze.

 

Magyarországon is bevezetésre kerül a kötelező adatszolgáltatás, ezért a vállalkozásoknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk, hogy határidőre képesek legyenek adatot szolgáltatni az adóhatóság részére a kapcsolt felekkel folytatott tranzakcióikról és vélhetően azok árazásáról.

Az eddig megszokott, szokásos piaci ár és annak meghatározásánál alkalmazott módszer, valamint az azt alátámasztó tények és körülmények, bevallás benyújtásáig történő rögzítése kiegészül az állami adó- és vámhatóság felé történő adatszolgáltatási kötelezettséggel. A transzferár nyilvántartási kötelezettség hatálya alá tartozó adózó a társasági adóbevallásában a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggésben adatszolgáltatásra is köteles lesz. Az adatszolgáltatás pontos tartalmát az adópolitikáért felelős miniszter szabályozza majd a módosuló transzferár rendeletben.  A transzferárazással összefüggő adatszolgáltatási kötelezettség első alkalommal a 2022. december 31-ét követően benyújtott bevallásban keletkezik. Mivel ez számos cégcsoport esetében eredményezhet akár jelentős adófizetési többletet is a korábbi adóévekhez képest, meglátásunk szerint érdemes lehet már az éves számviteli zárás előtt megvizsgálni, hogy a jelenleg alkalmazott árazás vagy nyereség a szokásos piaci tartományhoz képest hol helyezkedik el. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szükséges adatbáziskutatást nem utólag, a társasági adóbevallás benyújtása előtti hetekben kell lefolytatni, hanem az eddigieknél jóval korábban, hogy a kapott eredmény tükrében még lehessen az árazáson vagy a nyereségen változtatni. Az érintett kapcsolt felek ugyanis a szükséges kiigazítást – a nagy összegű adó megfizetése helyett – akár egy szimpla szerződésmódosítással is rendezhetik.

 

Art módosítás következtében emelkednek a szankciók amennyiben a nyilvántartás nem, vagy hiányos adattartalommal készül el.

A jogszabály módosítás szerint a kettő millió forint helyett ötmillió forintig, ismételt jogsértésnél pedig tízmillió forintig terjedhetne a mulasztási bírság nyilvántartásonként. A mulasztási bírság visszatartó jellegének növelése érdekében a jogalkotó magasabb, az adózói kötelezettséghez igazodó mértéket írt elő.

 

Minden adózónak kötelező lesz az interkvartilis tartomány meghatározása függetlenül attól, hogy érintett-e transzferár dokumentáció készítésében.

Az interkvartilis tartomány alkalmazására vonatkozó szabályozás megújul. A módosítás szerint az interkvartilis tartományt akkor kell alkalmazni, ha a transzferár módszereket az összehasonlítható termékre, szolgáltatásra vagy vállalkozásra vonatkozó nyilvános vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázisban tárolt vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatok figyelembevételével alkalmazzák. Az interkvartilis tartomány meghatározása változatlan marad, azaz azt a középső tartományt kell alkalmazni, amelybe a minta elemeinek fele esik.

 

A korábbi gyakorlat a törvénymódosítást követően bekerült a jogszabályba, azaz hatályba lépést követően transzferár korrekciót a medián értékére kell elvégezni az alsó kvartilis helyett, ezért növekedhet az érintett vállalkozások adóterhe. 

A módosítás új rendelkezéseket vezet be a szokásos piaci ár meghatározására. Ez alapján, ha az alkalmazott ellenérték a szokásos piaci tartományon belül van, akkor transzferár kiigazításnak nincs helye, az ellenérték szokásos piaci árnak tekintendő. Ha az alkalmazott ellenérték a szokásos piaci tartományon kívül van, akkor főszabály szerint a mediánt kell, és kizárólag csak azt lehet szokásos piaci árként figyelembe venni, a transzferár kiigazítást erre a pontra kell elvégezni. Ez alól kivételt jelent, ha az adózó igazolja, hogy a tartományon belül egy a mediántól eltérő érték felel meg a legjobban a vizsgált ügyletnek, amely esetben a medián helyett erre az értékre kell kiigazítani. A módosuló interkvartilis szabályt és a kiigazítási pontot meghatározó rendelkezéseket, továbbá az ezekkel a változásokkal összefüggően módosítandó további szabályokat első alkalommal a 2022-ben kezdődő adóév adókötelezettsége megállapítása során kell alkalmazni.

 

Drágul az APA kérelem díja:

A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díja egyoldalú eljárásban ötmillió forint, kétoldalú vagy többoldalú eljárásban nyolcmillió forint. A díj fizetésére részletfizetés vagy fizetési halasztás nem engedélyezhető.

Technikai módosítás keretében két új fogalommal bővül a Tao tv.

Szokásos piaci ár: az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének.

Szokásos piaci tartomány: a már meglévő 18. § (2) bekezdésben felsorolt és változatlanul hagyott módszerek alkalmazásából származó, független felek közötti összehasonlítható ügyletek vagy összehasonlítható független vállalkozások pénzügyi adataiból álló értékek halmaza.

 

Egyéb változások:

  • Az Art. abból a célból, hogy az adóhatóság ne tegyen a később meghozandó szokásos piaci árat megállapító határozattal ellentétes megállapítást, kizárja a szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárás alatt az adózóval szemben ellenőrzés elrendelését. A módosítás pontosítja, hogy a tilalom csak az ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményező adóellenőrzésekre vonatkozik. Kivételt fogalmaz meg továbbá a jogalkotó kiutalás előtti ellenőrzésekről, a jogosulatlan adóvisszaigénylések, adó-visszatérítések kiszűrése, a kiutalás jogszerűségéről szóló megalapozott döntéshozatal érdekében.

  • A kisvállalati (KIVA) adóalany a szokásos piaci ár elvének alkalmazása során köteles figyelembe venni az interkvartilis tartományt és a kiigazítási pont meghatározását, amely rendelkezéseket első alkalommal a 2022. adóévre alkalmaz.

  • Transzferár nyilvántartásra nem köteles adózó összetett, bonyolult megítélésü kapcsolt ügylet esetén ezentúl kérheti a szokásos piaci ármegállapítást.

 

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban további kérdése lenne, a Grant Thornton transzferár csapata készséggel áll rendelkezésére!

 

Jelen hírlevelünk a megjelenése napjáig elérhető információk alapján és kizárólag általános tájékoztatási céllal íródott, így semmilyen tekintetben nem minősül személyre szabott adótanácsadásnak és nem is helyettesíti azt.

Négynapos munkahét? Vizsgáljuk meg a hátteret!

A munkavállalók szeme általában felcsillan, a munkáltatóké nem feltétlenül, ha felmerül a négynapos munkahét gondolata. Azonban ha megvizsgáljuk, mit is jelent ez pontosan a gyakorlatban, mindkét oldalra nézve sokkal árnyaltabb lesz a kép, és rájövünk, hogy mennyire ingoványos még ez a terep. Vajon fel vagyunk erre készülve Magyarországon? 

A foglalkoztatási formák és keretek folyamatosan változnak, hiszen erre a területre is hatással vannak a társadalmi, gazdasági folyamatok. Azoknak a munkáltatóknak, akik lépést szeretnének tartani a fejlődés ütemével, és egyáltalán a működésüket szeretnék minél inkább fenntarthatóvá tenni, érdemes rugalmasnak maradniuk, és átállni egy konstans készenléti állapotra annak érdekében, hogy megfelelően és időben reagálhassanak az aktuális munkaerőpiaci helyzetekre.

Egyes kultúrákban és vállalatoknál a munkaidő alternatív értelmezése már korábban is megjelent, azonban a COVID, a településszerkezetek átalakulása, a városok telítettsége, emiatt a belföldi vándorlás is rámutatott arra, hogy az elvégzett munkát nem feltétlenül a klasszikus munkaidő keretek fényében kell vizsgálni.

A magyar munkavállalók egyre nagyobb mértékben és egyre rövidebb idő alatt égnek ki, módosítanak pályát, amit a Gallup State of the Global Workplace: 2022 Report kutatási eredményei is alátámasztanak, amely szerint honfitársaink 79 százaléka nem elkötelezett a munkahelye iránt, 58 százaléka pedig nem élvezi a munkával töltött időt. Többek között a négynapos munkahét lehet az egyik megoldókulcs megfelelő előkészítés és átgondolást követően, azonban a bevezetése HR szempontból több olyan dolgot von maga után, amit feltétlenül át kell gondolni és le kell fektetni, mielőtt egy vállalat átalakítja a foglalkoztatási kereteket.

A törvény szerint

A jelenlegi szabályozási háttér alapján a kiinduló alap heti 5 munkanapot jelent, hétfőtől péntekig, amitől bizonyos adminisztráció mentén el lehet térni munkaidőkeretben vagy elszámolási időszakkal történő foglalkoztatás esetén.

Természetesen vannak ennél különlegesebb munkaidő beosztási opciók is, mint pl. az osztott napi munkaidő, készenléti jellegű munkaidő, stb.

A jelenlegi Mt. meghatároz olyan fogalmakat és szabályokat, mint beosztás szerinti napi munkaidő, heti munkaidő, teljes napi munkaidő, tehát látszódik, hogy a jelenlegi általános magyarországi gyakorlat szabályrendszerhez köthető, és ezekben a szabályokban némiképp rögzítve is van. A törvény arra is lehetőséget biztosít, hogy a meghatározott keretektől bizonyos módokon el lehessen térni, a kapcsolódó szabályrendszerek és eljárások azonban megkövetelik azt, hogy ettől függetlenül mindig jól definiált fogalmak mentén szervezze működését a munkáltató, és Vajna Zsófia véleménye szerint ezek használata az általánostól való eltérés esetén továbbra is érvényben kell, hogy legyenek.

A gyakorlat

A munkavállalói díjazási gyakorlat, valamint a díjazás elbírálása (bérszámfejtés szempontjából) során a bérszámfejtő szakember a nap/idő/munkavégzés fogalmakat vizsgálja, és megnézi, hogy az adott órára/napra/hétre pontosan milyen díjazás jár a dolgozónak. Ez olyannyira szabályozva van, hogy az Mt. konkrét fejezete szól arról, hogy hogyan kell a díjazást elbírálni munkavégzés hiányában.

Tehát, amikor azon gondolkodik a munkáltató és a szervezet, hogy a megismert négynapos munkahétre kíván átállni, az alábbi kérdések fognak felmerülni:

  • Milyen díjazás illeti meg a munkavállalót erre a +1 napra? Ebben az esetben a jelenlegi Mt. 67-es fejezet, 146 – 147 § alapján kell ezt bírálni.

  • A mostani hatályos Mt. szerint milyen távolléti fogalmat társítunk ehhez a naphoz?

  • Hány órában kell hetente dolgoznia a munkavállalónak teljes munkaidőt tekintve? 4×8 óra vagy 4×10 óra?

  • Heti hány órában jelentik be az alkalmazottakat?

  • Felkészültek-e az állami rendszerek, NAV, Kormányhivatali nyilvántartások a heti kevesebb óraszámú, de mégis teljes munkaidőnek minősülő munkarendekre? Tudják-e azt kezelni, pl. ha a havi járulékbevallásokra gondolunk heti 32 órás teljes munkaidőt alapul véve?

  • Mi történik a +1 napon történő kivételes, rendkívüli munkavégzéssel? Milyen díjazás jár a munkavállalónak?

  • Védve van-e így a munkáltató, ha nem tesz eleget a foglalkoztatási kötelezettségének a +1 napon?

  • Milyen díjazás jár a munkavállalónak a +1 napra?

  • Munkában töltött időnek fog az ötödik nap minősülni?

  • Hogyan hat ez az éves szabadság járandóság számolására?

  • Munkaidőkeret alkalmazása esetén pontosan hogyan kellene beosztani egyenlőtlenül a munkavállalót? Mely napokra?

  • Ha a munkáltató eltekint a munkavállalók munkaidejének és termelésének heti 1 munkanapjától, vagyis 20%-kal kevesebb lesz a munkavégzés, az végül hoz-e a termelékenységben valós pozitív növekedést?

  • Egyáltalán a termelékenység javul ezáltal, vagy a munkaerő megtartási statisztika tud javulni, és így a munkaerő toborzásra és felvételre szánt költségterhek tudnak közvetetten csökkenni?

  • Milyen vállalati kultúrákban, munkakörökben érvényesíthető egyáltalán ez a modell?

  • A +1 napon a munkaadó tevékenysége is szünetel? Tehát bezár az iroda/bolt/gyár stb.?

Számoljunk a következményekkel

  • A munkavégzés hiányában történő díjazásról szóló fejezet alapvetően vizsgálja azt, hogy egyáltalán jár-e díjazás az adott meghatározott napra.

  • Az, hogy ezt a +1 napot hogyan adminisztrálja, kezeli, díjazza az adott munkáltató, automatikusan hatással lehet:

    • a munkavállaló társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultságára, időtartamára, illetve annak összegére

    • a járulékbevallás kezelésére, kiesőidők jelentésére

    • a munkavállaló havi díjazására

    • a rendkívüli munkaidő adminisztrációjára és annak díjazásának elbírálására

    • a munkaidőben (?) történő baleset elbírálása, munkáltatói felelősség elbírálására

  • Ha és amennyiben a vállalati kutatások az átállás, átszervezés indokoltságát adják, akkor vajon a jogszabályi kereteket valóban hozzá lehet ehhez igazítani, és ha igen, mikor? A gyakorlatban megvalósult home office és hibrid munkavégzés szabályozása például már 2 éve égető kérdés, azonban erre még mindig nem került sor.

  • Kell-e egyáltalán rendszer szinten hozzányúlni a szabályozáshoz, vagy csak egyszerűen könnyebbé kell tenni a főszabályoktól történő eltérés lehetőségét?

A jelenleg zajló, pilot jelleggel futó projektek számos hiányzó puzzle darabot fognak segíteni a helyükre tenni, de addig is fontos kiemelni ebben a helyzetben is a komplex megközelítést.

5 érv a pontos NAV online számla- adatszolgáltatás mellett

Július 1-én lesz 4 éve, hogy elindult Magyarországon a valós idejű, számlaadatszolgáltatási kötelezettség. Az elmúlt években stabilan kialakultak már az új elváráshoz kapcsolódó gyakorlatok is. Az adóhivatal által generált digitális transzformáció gyakorlatilag minden társaság számlázási folyamatában nyomott hagyott.

 

Annak ellenére, hogy a NAV Online Számla rendszer egy egységes számla-adatszerkezeti séma és az infrastruktúra megteremtésével egy kiváló lehetőséget biztosít a társaságoknak a számlázási és a hozzá kapcsolódó pénzügyi folyamatok optimalizálásához, még mindig jól látható egy olyan adózói kör, ahol a számla- adatszolgáltatási kötelezettségnek való folyamatos megfelelés  kihívást jelent és ezáltal a korábbi évekhez képest egy megnövekedett és rendszeresen jelen lévő többlet terhet és költséget eredményez.

 

Kezdetben, az adatszolgáltatás indulásakor kizárólag csak egy új kötelezettségről beszélhettünk. Köszönhetően azonban annak, hogy az adóhivatal azóta folyamatosan bővítette a NAV Online Számla rendszer által biztosított kiegészítő szolgáltatások körét is, mára már további lehetőségeket is kínál a rendszer a cégek számra. Kezdetben csak a „kell” miatt törekedtek a cégek a pontos online számla-adatszolgáltatásokra, ma már a „megéri” is motiválhatja az erre való törekvésüket.

 

A következőkben a Grant Thornton Számvitel és adó automatizációval foglalkozó csapata által összegyűjtött, legfontosabb 5 érvet mutatjuk be a pontos online számla-adatszolgáltatás mellett:

  1. A beküldött adatokat egyre több dologra használja az adóhatóság. Egyre több, más forrásból származó adattal veti össze azokat az információkat, amiket a számlázó rendszerekből kerül automatikusan továbbításra. A NAV kockázatelemző rendszere is egyre fejlettebb és szofisztikáltabb. Ha a számlázás során hiányos vagy hibás adatok kerülnek jelentésre, akkor azzal hibás kép kerül közvetítésre a bizonylatolási gyakorlatról és a társaság gazdasági tevékenységéről. Ezáltal a kockázatelemező rendszerek is hibás következtetéseket fognak levonni annak működéséről.

  2. Nem csak a kiállítóról, de annak vevőiről is hibás képet adnak a kiállított számlákkal kapcsolatban pontatlan adatok. Ennek egyik kellemetlen következménye lehet, hogy a NAV is pontatlan ÁFA pozíciót vélelmez mindkét fél számára. Az ilyen eltérések feltárása és kezelése vevőink számára is többlet adminisztrációt eredményezhetnek, ráadásul az adóhivatali kockázatelemző rendszerek figyelmét is felkelthetik.

  3. Egy év elején publikált NAV statisztika alapján a kiállított számlákról beküldött online számla adatokat ma már a cégek harmada letölti az adóhivatali rendszerből és felhasználják a számlabefogadási és könyvelési folyamataikban. Amikor a számlázó program nem jelent le egy számlát vagy pontatlan adatokat küld be arról az adóhivatalnak, akkor nem csak a szállítói, de a vevő oldalán is nehezíti az ezekre épülő az automatizációk hatékony működését.

  4. A pontosan beküldött számlaadatok a belső hatékonyság növelését is szolgálhatják azzal, hogy azok nem csak adatszolgáltatáshoz, hanem pl. elektronikus számlázáshoz vagy a könyvelési és a kontrolling folyamatok automatizációjához is felhasználhatóak. 2021 januárja óta tovább egyszerűsödött annak a lehetősége, hogy magában a NAV Online Számla rendszerben, az adatszolgáltatásunk felhasználásával állítsunk ki elektronikus számlákat. Ez azt jelenti, hogy bizonyos feltételek mellett az adatszolgáltatás is lehet számla, ehhez azonban pontos és teljes körű adatszolgáltatásra van szükség. A megoldás legnagyobb előnye az lehet, hogy mivel ugyanazzal a dokumentummal teszünk eleget a számla kiállítási- és a számla-adatszolgáltatási kötelezettségünknek, megszűnik az a jelenlegi helyzet, amiből a legtöbb probléma ered, hogy a számláinknak két megjelenési formája is van: egy PDF és egy XML számlakép.

  5. A számla-adatszolgáltatás egy háttérfolyamat, nincsen feltétlenül mindig szem előtt. Ha nem kerülnek kialakításra házon belül ehhez kapcsolódóan ellenőrzési pontok, amivel a pontos működését biztosítani lehet, akkor egy-egy hiba hosszabb ideig is rejtve maradhat és amikor felszínre kerül, a tömeges adatszolgáltatás-pótlás vagy a számlaadatok utólagos korrekciója az adóhivatali rendszerben már jelentősebb ráfordítást igényelhet. Egy stabilan és pontosan működő online számla-adatszolgáltatással elkerülhetőek ezek a váratlan többletfeladatok és hozzájuk kapcsolódó extra költségek.

 

Bármennyire is éber az adóhivatal a folyamatosan érkező online számlaadatok ellenőrzésében, de vannak hibák, amiket ők sem vehetnek észre időben, azért, mert nem rendelkeznek valós idejű információval a számlákhoz kapcsolódó ügylet minden részletéről. Ezért nem lehet arra építeni, hogy kizárólag a NAV figyelje az online számla-adatszolgáltatások és mindig időben jelezze, ha gond van.  A pontos adatszolgáltatások érdekében első sorban a társaságoknak kell lépéseket tenniük.