„Mikor válik egy követelés behajthatatlanná a társasági adó szabályai szerint?” – merül fel a kérdés a társasági adó (továbbiakban: „TAO”) kalkuláció készítése során, ha az adott társaságnak lejárt esedékességű követelése van. A behajthatatlanság tényének pontos meghatározása bizony jelentősen kihathat a TAO-alapra, hiszen míg az adóévben követelésre elszámolt értékvesztés összege adóalap-növelő tétel, addig a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, a követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor elszámolt bevétel, valamint a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés adóalap-csökkentő tételnek minősül. (Nyilvántartott értékvesztés: a követelésre elszámolt és adóalap növelésként figyelembe vett értékvesztésből az adóalap csökkentésként még számításba nem vett összeg.)

A behajthatatlan követelés

A TAO-törvény szerint behajthatatlan követelésnek minősül: „az a követelés, amely megfelel a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés fogalmának, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető”.

A behajthatatlan követelés TAO-törvény szerinti definíciója tehát alapvetően a számviteli törvény (továbbiakban „Sztv.”) szerinti fogalmi meghatározáson alapszik. Három esetben azonban eltér tőle.

A továbbiakban először azokat az eseteket nézzük meg amik azonosak, majd azokat, amelyeket a TAO-törvény elismer de az Sztv. nem. Végül említést teszünk azoknak az eseteknek a kezeléséről, amelyeket csak az Sztv. ismer el.

Mindkét törvényben behajthatatlannak minősülő követelések

Az alábbiakban azokat az eseteket soroljuk fel, amit mind a két törvény behajthatatlan követelésnek ismer el. Nagyon fontos, hogy a behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell. Ennek hiányában – még ha tartalmában meg is felel a fogalomnak – nem fogadható el behajthatatlan követelésnek.

A TAO-törvény saját behajthatatlan követelés szabálya

A fentiekben bemutatott tényállásokon túl a TAO-törvény elismeri a behajthatatlanság tényét egy további esetben: a fizetési határidőt követő 365 napon belül ki nem egyenlített követelések bekerülési értékének 20 %-aa is behajthatatlannak tekinthető. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amennyiben a korábbi adóévben már elszámolásra került a követelésre vonatkozóan értékvesztés, úgy adóévenként a bekerülési érték 20 %-áig, de maximum a nyilvántartott értékvesztés összegéig adóalap csökkentő tétel alkalmazható.

Maga a TAO-törvény, a kapcsolt vállalkozással szemben fennálló követelés kivételével, nem fogalmaz meg konkrét dokumentációs követelményt az adóalap-csökkentés alkalmazásához, és arra az esetre is csak az érintett kapcsolt vállalkozásról, és az ügyletet megalapozó, valós gazdasági okokról ír elő külön nyilvántartás vezetését. Tapasztalataink alapján minden esetben indokolt nyilvántartást készíteni mely legalább tartalmazza a követelés bekerülési idejét, bekerülési értékét, a korábban elszámolt értékvesztés összegét, és az eddig alkalmazott adóalapmódosító tételek összegét. Ezen túlmenően egy ellenőrzés során az adózónak rendelkeznie kell a kapcsolódó számviteli bizonylatokkal, így a számlával, a szerződéssel, és a teljesítés tényét bizonyító dokumentumokkal is.

A TAO-törvény által behajthatatlannak el nem ismert követelések

A TAO-törvény az adóalap-csökkentés szempontjából nem ismeri el a behajthatatlanság tényét azon követelések esetében, melyeket bíróság előtt nem lehet érvényesíteni, vagy elévültek. Sőt, ezen követelésekre vonatkozóan az adóévben elszámolt ráfordítás tekintetében adóalap-növelő tételt szükséges alkalmazni, mint nem a vállalkozás tevékenysége érdekében felmerült költség, ráfordítás.

Fontos, hogy amennyiben a követelés a későbbi adóévek során elévül vagy bíróság előtt nem lesz érvényesíthető, akkor ennek a korábbi adóévek során alkalmazott adóalap-módosító tételekre nem lesz hatása. Ezen adóévben adóalap-növelő tételt (nem a vállalkozás tevékenysége érdekében felmerült ráfordítás jogcímen) már csak a bekerülési értékből fennmaradó összegre vonatkozóan szükséges alkalmazni, mely összeg tekintetében korábbi adóévben még nem került elszámolásra értékvesztés, és ezáltal adóalap-növelés.

***

A fentiek okán érdemes a követeléseket folyamatosan figyelemmel kísérni és vizsgálni az értékvesztés elszámolásának szükségességét, valamint, hogy az adóalap növelési kötelezettség mellett behajthatatlanságra tekintettel adóalap csökkentésre is lehetőség nyílik-e.

Amennyiben kérdéseik merülnének fel a témával kapcsolatban, vagy segítségre lenne szükségük a lejárt esedékességű követelések utáni adóalap módosító tételek terén, vagy akár a TAO-kalkulációk és bevallások elkészítésében (amelyről bővebben itt olvashat), úgy adószakértőink szívesen állnak rendelkezésükre.

Jelen hírlevelünk a megjelenése napján elérhető információk alapján és kizárólag általános tájékoztatási céllal íródott, így semmilyen tekintetben nem minősül személyre szabott adótanácsadásnak és nem is helyettesíti azt.