Global reach
Search
Articles by: Grant Thornton Hungary

Behajthatatlan követelés a társasági adóban

„Mikor válik egy követelés behajthatatlanná a társasági adó szabályai szerint?” – merül fel a kérdés a társasági adó (továbbiakban: „TAO”) kalkuláció készítése során, ha az adott társaságnak lejárt esedékességű követelése van. A behajthatatlanság tényének pontos meghatározása bizony jelentősen kihathat a TAO-alapra, hiszen míg az adóévben követelésre elszámolt értékvesztés összege adóalap-növelő tétel, addig a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, a követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor elszámolt bevétel, valamint a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés adóalap-csökkentő tételnek minősül. (Nyilvántartott értékvesztés: a követelésre elszámolt és adóalap növelésként figyelembe vett értékvesztésből az adóalap csökkentésként még számításba nem vett összeg.)

A behajthatatlan követelés

A TAO-törvény szerint behajthatatlan követelésnek minősül: „az a követelés, amely megfelel a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés fogalmának, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető”.

A behajthatatlan követelés TAO-törvény szerinti definíciója tehát alapvetően a számviteli törvény (továbbiakban „Sztv.”) szerinti fogalmi meghatározáson alapszik. Három esetben azonban eltér tőle.

A továbbiakban először azokat az eseteket nézzük meg amik azonosak, majd azokat, amelyeket a TAO-törvény elismer de az Sztv. nem. Végül említést teszünk azoknak az eseteknek a kezeléséről, amelyeket csak az Sztv. ismer el.

Mindkét törvényben behajthatatlannak minősülő követelések

Az alábbiakban azokat az eseteket soroljuk fel, amit mind a két törvény behajthatatlan követelésnek ismer el. Nagyon fontos, hogy a behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell. Ennek hiányában – még ha tartalmában meg is felel a fogalomnak – nem fogadható el behajthatatlan követelésnek.

Behajthatatlan követelés Bizonyító dokumentum
1. Az adós ellen vezetett végrehajtási eljárás során nincs fedezet a fennálló követelésre, vagy csak részben fedezi azt. Nemleges foglalási jegyzőkönyv. Ha a végrehajtás során befolyt összeg a követelés bizonyos részére fedezetet jelent: bíróság által jóváhagyott felosztási terv. A végrehajtó által készített jegyzőkönyv, amelyben a végrehajtás szünetelésének okát is rögzíti, amennyiben a szüneteltetésre azért került sor, mert az adós személyazonossága nem megállapítható, vagy az adós meghalt.
2. A hitelező által egyezségi megállapodás keretében elengedett követelés csődeljárás, felszámolási eljárás, önkormányzatok adósságrendezési eljárása során. Az egyezség bíróság általi jóváhagyása.
3. A felszámolás során nincs fedezet a követelésre. Felszámoló által adott írásbeli nyilatkozat, amely igazolja, hogy a követelésre nincs fedezet.
4. A felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet a fennálló követelésre. Vagyonfelosztási javaslat.
5. A követelést nem lehet eredményesen érvényesíteni, a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével, tehát veszteséget eredményezne. Továbbá, ha az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan” nem járt eredménnyel. Számítások, amelyek alátámasztják, hogy a végrehajtás előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos várható költségek elérik, vagy meghaladják a végrehajtásból várható bevételeket. Dokumentumok annak bizonyítására, hogy az adózó a tőle elvárható gondossággal megkísérelte elérni az adóst (pl. cégbírósági, bírósági eljárás), de a kísérletek nem jártak sikerrel.

A TAO-törvény saját behajthatatlan követelés szabálya

A fentiekben bemutatott tényállásokon túl a TAO-törvény elismeri a behajthatatlanság tényét egy további esetben: a fizetési határidőt követő 365 napon belül ki nem egyenlített követelések bekerülési értékének 20 %-aa is behajthatatlannak tekinthető. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amennyiben a korábbi adóévben már elszámolásra került a követelésre vonatkozóan értékvesztés, úgy adóévenként a bekerülési érték 20 %-áig, de maximum a nyilvántartott értékvesztés összegéig adóalap csökkentő tétel alkalmazható.

Maga a TAO-törvény, a kapcsolt vállalkozással szemben fennálló követelés kivételével, nem fogalmaz meg konkrét dokumentációs követelményt az adóalap-csökkentés alkalmazásához, és arra az esetre is csak az érintett kapcsolt vállalkozásról, és az ügyletet megalapozó, valós gazdasági okokról ír elő külön nyilvántartás vezetését. Tapasztalataink alapján minden esetben indokolt nyilvántartást készíteni mely legalább tartalmazza a követelés bekerülési idejét, bekerülési értékét, a korábban elszámolt értékvesztés összegét, és az eddig alkalmazott adóalapmódosító tételek összegét. Ezen túlmenően egy ellenőrzés során az adózónak rendelkeznie kell a kapcsolódó számviteli bizonylatokkal, így a számlával, a szerződéssel, és a teljesítés tényét bizonyító dokumentumokkal is.

A TAO-törvény által behajthatatlannak el nem ismert követelések

A TAO-törvény az adóalap-csökkentés szempontjából nem ismeri el a behajthatatlanság tényét azon követelések esetében, melyeket bíróság előtt nem lehet érvényesíteni, vagy elévültek. Sőt, ezen követelésekre vonatkozóan az adóévben elszámolt ráfordítás tekintetében adóalap-növelő tételt szükséges alkalmazni, mint nem a vállalkozás tevékenysége érdekében felmerült költség, ráfordítás.

Fontos, hogy amennyiben a követelés a későbbi adóévek során elévül vagy bíróság előtt nem lesz érvényesíthető, akkor ennek a korábbi adóévek során alkalmazott adóalap-módosító tételekre nem lesz hatása. Ezen adóévben adóalap-növelő tételt (nem a vállalkozás tevékenysége érdekében felmerült ráfordítás jogcímen) már csak a bekerülési értékből fennmaradó összegre vonatkozóan szükséges alkalmazni, mely összeg tekintetében korábbi adóévben még nem került elszámolásra értékvesztés, és ezáltal adóalap-növelés.

***

A fentiek okán érdemes a követeléseket folyamatosan figyelemmel kísérni és vizsgálni az értékvesztés elszámolásának szükségességét, valamint, hogy az adóalap növelési kötelezettség mellett behajthatatlanságra tekintettel adóalap csökkentésre is lehetőség nyílik-e.

Amennyiben kérdéseik merülnének fel a témával kapcsolatban, vagy segítségre lenne szükségük a lejárt esedékességű követelések utáni adóalap módosító tételek terén, vagy akár a TAO-kalkulációk és bevallások elkészítésében (amelyről bővebben itt olvashat), úgy adószakértőink szívesen állnak rendelkezésükre.

Jelen hírlevelünk a megjelenése napján elérhető információk alapján és kizárólag általános tájékoztatási céllal íródott, így semmilyen tekintetben nem minősül személyre szabott adótanácsadásnak és nem is helyettesíti azt.

Még kihasználható TAO-csökkentési lehetőségek

Vészesen közeledik a naptári évvel megegyező üzleti éves vállalkozások társasági adó (TAO) bevallási határideje, 2024. május 31. A közelgő határidőre való tekintettel jelen hírlevelünkben összegyűjtöttünk számos olyan TAO-csökkentési lehetőséget, amelyekről az adóévet követően, de még a beszámoló elfogadása előtt is dönthetnek a vállalkozások, és amelyek segítségével a nyereség minél nagyobb hányadát új befektetéseikre, vagy működési költségeik finanszírozására tudnák fordítani.

  1. Fejlesztési tartalék

A fejlesztési tartalék az adózás előtti nyereség összegéig képezhető az adóévben, eredménytartalékból lekötött tartalékba való átvezetés formájában. Az adóalap csökkentő tétel figyelembevételének feltétele, hogy a lekötött tartaléknak az adóév utolsó napján is fenn kell állnia és csak meghatározott beruházások következő négy adóévben való megvalósítása során oldható fel. A döntés során fontos tisztában lenni azzal, hogy a fejlesztési tartalék nem kedvezmény, csupán halasztott TAO fizetési kötelezettséget eredményez, viszont akár jelentős összegű kamatmentes forráshoz is juttathatja a vállalkozást a tervezett beruházásai megvalósításához.

  1. Kkv-k adókedvezménye

Amennyiben az adózó a tárgyi eszköz beszerzéshez, vagy előállításhoz pénzügyi intézménytől igénybe vett hitelszerződésének megkötése adóévének utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősül, akkor ebben az esetben az eredeti hitelszerződés, a hitel visszafizetésére előírt határidő évének végéig, de legfeljebb amíg a tárgyi eszköz az adózó nyilvántartásában szerepel, az elszámolt kamatok összege adókedvezményként érvényesíthető. Ez az adókedvezmény a fejlesztési adókedvezménnyel csökkentett adó 70 százalékáig érvényesíthető, továbbá mivel ez támogatásnak minősül, így a beruházás jellegétől függően érvényesítése során további összeghatárokat is figyelembe kell venni.

  1. Kkv-k beruházási adóalap kedvezménye

Az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózók csökkenthetik adózás előtti eredményük összegéig az adóalapjukat, a következő beruházások kapcsán:

  • a korábban még használatba nem vett ingatlan értékével,
  • a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értékével,
  • az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értékével,
  • valamint az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szoftvertermékek felhasználási joga, szellemi termék bekerülési értékével.

Ezen adóalap csökkentési lehetőség is, de minimális támogatásnak minősül, így a beruházás jellegétől függően érvényesítése során további összeghatárokat is figyelembe kell venni.

  1. Értékcsökkenési leírás figyelembevétele

Amíg a számviteli törvény szerinti értékcsökkenési leírás költsége és a kivezetett eszközök könyv szerinti értéke növeli az adózás előtti eredményt, addig a társasági adó törvény által elismert értékcsökkenési leírás értéke és a kivezetett eszközök számított nyilvántartási értéke csökkenti azt. A számviteli törvény az eszközök hasznos élettartama és várható maradványértékük alapján határozza meg az eszközök értékcsökkenési leírását. Ezzel szemben a társasági adó törvény számos eszköz esetében előre rögzített lineáris értékcsökkenési leírást ír elő, illetve bizonyos esetekben választási lehetőséget is biztosít a főszabály szerinti kulcstól magasabb mértékű értékcsökkenési leírás választására.

Az utóbbi választás alapján fordulhat elő olyan eset, hogy a társaság a számviteli törvény szerint választott értékcsökkenési leírási kulcsnál magasabb társasági adó törvény szerinti értékcsökkenési leírási kulcsot választ. Így az eszköz hasznos élettartamának kezdeti éveiben csökkentheti társasági adóját, hiszen a magasabb társasági adó törvény szerint megállapított értékcsökkenési leírás adóalap csökkentő tételnek minősül.

  1. Munkaerő állomány kapcsán igénybe vehető kedvezmény

Az adókalkuláció során érdemes ellenőrizni a munkaerő állományt is.

  • Megváltozott munkaképességű dolgozó kedvezménye

Megváltozott munkaképességű személyenként havonta fizetett munkabér, de legfeljebb az adóév első napján érvényes minimálbér összegével csökkenthető a társasági adó alapja. A kedvezmény feltétele, hogy a társaság átlagos állományi létszáma nem haladhatja meg a 20 főt.

  • Szakképzéshez kapcsolódó kedvezmény

A szakképzési munkaszerződés keretében duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásban részt vevő tanulónként a megkezdett hónap után havonta a minimálbér 24%-a érvényesíthetőadózás előtti eredményt csökkentő tételként.

  • Speciális foglalkoztatotti körhöz kapcsolódó adóalap kedvezmények

Az előző pontban említett szakképzésben részt vett tanulók közül, aki sikeres szakmai vizsgát tett, és őket a vállalkozás tovább foglalkoztatta, illetve a korábban munkanélküli, vagy a szabadulást követő 6 hónapon belül alkalmazott szabadságvesztésből szabaduló személy, illetve a pártfogó felügyelet hatálya alatt álló személyek foglalkoztatásának ideje, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett szociális hozzájárulási adóval csökkenthető a társasági adó alapja.

  1. Kapcsolt vállalkozások által végzett kutatás-fejlesztési tevékenység utáni adóalap kedvezmény

A társasági adó alanya a saját tevékenységi körében végzett kutatás-fejlesztési tevékenység után, ha nem érvényesíti teljes összegben a kedvezményt, akkor a fennmaradó részt a kapcsolt vállalkozása is figyelembe veheti adózás előtti eredményt csökkentő tételként. Így érdemes lehet a kapcsolt vállalkozásoknak ezzel az átadható opcióval élni.

Az átadáshoz az alábbi feltételek teljesülése szükséges:

  • a kutatásfejlesztési tevékenységnek mindkét kapcsolt vállalkozás bevételszerző tevékenységéhez kapcsolódnia kell,
  • a maradék kedvezményt igénybe vevő vállalkozás rendelkezzen az adóbevallás benyújtásáig a kapcsolt vállalkozása előírás szerinti adat tartalmú írásos nyilatkozatával is.

A fenti lehetőségek egyrészt csökkentik a 2023. évi társasági adó összegét és így csökken a május 31-én fizetendő adókülönbözet, amennyiben a tényleges adó összege magasabb volt az év közben megfizetett adóelőlegnél, vagy ha az adókülönbözet magasabb volt a tényleges adónál, akkor a különbözet vissza is igényelhető. Továbbá nem elhanyagolható előny az sem, hogy a 2023. évi társasági adó csökkentésével csökken a 2024. második és 2025. első félévre fizetendő TAO előleg összege is, amely javítja a társaság likviditási helyzetét. Tehát érdemes átgondolnia minden vállalkozásnak, még az adóévi kalkuláció véglegesítése előtt a fenti lehetőségeket.

Ahogy a fenti felsorolásból is látható ezen adó- és adóalap csökkentési lehetőségek igen szerteágazóak és a hozzájuk kapcsolódó szigorú eljárási- és feltételrendszerek ismerete elengedhetetlen az adókockázatok elkerülése végett. Adószakértőink szívesen állnak rendelkezésére bármilyen társasági adó kalkulációval összefüggő témában.

Jelen hírlevelünk a megjelenése napján elérhető információk alapján és kizárólag általános tájékoztatási céllal íródott, így semmilyen tekintetben nem minősül személyre szabott adótanácsadásnak és nem is helyettesíti azt.

NIS2: kiszervezés helyett mentorálás

A kiberbiztonsági tanúsításról és a kiberbiztonsági felügyeletről szóló „Kibertan-törvény” hatályba lépésével kezdetét vette Magyarországon is az EU új NIS2 (Network Information System v2) irányelvének átültetése a hazai jogrendbe. Az új információvédelmi követelmények minden eddiginél szélesebb kört érintenek, az előzetes becslések alapján közvetlenül 2500-3000 társaság került a hatálya alá. Az érintett cégeknek  2024. június 30-ig már csak alig két hónap áll rendelkezésükre, hogy bejelentkezzenek a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságához (SZFTH).

A regisztráció során adminisztratív és technikai jellegű cégadatok megadása mellett az információs rendszerek biztonságáért felelős személy (IBF) adatait és elérhetőségét is fel kell tüntetni.

IBF: Ki legyen a felelős?

Az SZFTH-regisztráció során az egyik legfontosabb kérdés az  IBF kijelölése. Meglátásunk szerint a nemzetközi hátterű cégek számára még úgy is nehéz ez a döntés, hogy a “Kibertan-törvény” nem fogalmaz meg semmilyen konkrét elvárást és követelményt a kijelölt felelős személyével kapcsolatban, valamint kimondottan lehetővé teszi a pozíció betöltését akár külső szakértő bevonásával is.

Az IBF kiszervezése csak részben megoldás a nemzetközi hátterű vállalatoknak

Az információbiztonsági felelős kiszervezése elsőre racionális megoldásnak tűnhet akkor, amikor házon belül nem állnak rendelkezésre a betöltéséhez szükséges szakmai ismeretek, tapasztalatok vagy erőforrások. A tapasztalataink mégis azt mutatják, sok vállalatnál ennek ellenére a belső munkatársak közül regisztrálnak az SZTFH űrlapján információbiztonsági felelőst.

Mielőtt ennek okairól írnánk, tekintsük át, hogy milyen feladatokkal és kihívásokkal találja szembe magát egy leendő belső információbiztonsági felelős egy nemzetközi hátterű magyar leányvállalat NIS2-auditra való felkészítése során.

Miért felel az IBF?

Az IBF elsődleges feladata

  • a kiberbiztonsági események kockázatának csökkentése, valamint
  • az azok felfedezéséig eltelt idő lerövidítése.

A kiberbiztonsági események rendszerint a cég adatvagyonának megszerzésére irányulnak. Az incidensek súlyosságát csak tovább növeli az, hogy sok esetben a lopási kísérlet következtében a szolgáltatás teljes vagy részleges leállásával, vagy akár a teljes üzleti tevékenység felfüggesztésével is számolni kell, ami minden esetben legalább jelentős, de néha akár katasztrofális következményekkel is járhat egy vállalat működésével kapcsolatban.

A kiberbiztonsági események valószínűségének csökkentése mellett az ezekből fakadó ártalmak csökkentése jelenti tulajdonképpen a vállalat védekező- és ellenállóképességét, melyet

  • korlátok bevezetésével,
  • szabályok alkotásával,
  • eszközök bevetésével és
  • képzések szervezésével

növelhet.

A NIS2 újdonsága épp abban rejlik, hogy az érintett vállalatok rá lesznek szorítva arra, hogy a fentiek mentén folyamatosan fejlesszék kibervédelmi képességeiket, amihez a jogszabály megkísérel egy közösségi szinten egységes sztenderdet is biztosítani.

Az IBF egyik fontos feladata pedig az, hogy a kötelezően alkalmazandó információbiztonsági intézkedések a fenyegetettséggel összhangban kerüljenek kialakításra, valamint a rendelkezésre álló büdzsé kereteibe is beleférjenek.

A kibervédelmi intézkedések kényszerűen lassítják  az üzletet, és a vállalat nagy részétől aktív együttműködést várhatnak el végrehajtásuk során. A belső információbiztonsági felelősnek az üzlet egészét kell figyelembe vennie, amikor a fenyegetettségre adott válaszokról gondolkozik és amikor a helyi IT-csapattal, az üzleti területek vezetőivel, a jogászokkal, a központi (külföldi) irányítással vagy éppen az SZTFH-val működik együtt.

Magyar cégnek magyar NIS2

Annak ellenére, hogy a NIS2 egy Európai Uniós irányelv és célja egy egységes, közös kiberbiztonsági keretrendszer és védelmi szint megalkotása volt, a tagállamok nem azonos ütemezésben és nem teljesen egységes tartalommal ültetik azt át saját jogrendjükbe.

Egy magyar leányvállalat belső információbiztonsági felelősének  képben kell lennie a „magyar” NIS2-szabályozás specialitásaival is, hogy a más hazai követelmény mellett ezeket is képviselni tudja a globális szinten menedzselt információbiztonsági irányítási rendszer és az ahhoz kapcsolódó szabályozások és eljárásrendek kialakítása és adaptálása során.

A magyarországi illetékességű vállalatok megfelelőssége minden esetben a magyar “Kibertan-törvény”, a magyar intézmények által kiadott végrehajtási rendeletek és módszertani útmutatók alapján, magyar nyelven és magyar auditorok révén kerülnek majd minősítésre vagy éppen elmarasztalásra nem megfelelés esetén.

A felkészülés így minden esetben igényli a hazai operáció aktív közreműködését, az szinte biztosan nem menedzselhető kizárólag külföldről, a központ által kialakított szabályzatok és rendszerelemek változatlan formában történő felhasználásával.

Kézenfekvő, de nem szerencsés az IT-team tagját delegálni megfelelőségi vezetőnek

Nemzetközi hátterű válalatcsoportokban egy meglehetősen összetett felelősségi kör vár az információbiztonsági felelősökre, ezért annak teljes kiszervezése nem mindenhol bizonyulhat hatékony megoldásnak.

Ezeknél a társaságoknál célszerűnek tűnhet a helyi megfelelősségi vezető képességeinek és erőforrásainak bővítése, annak érdekében, hogy koordinálni tudja a “Kibertan-törvény” által támasztott új megfelelési elvárásokra való felkészülést is. Ez  külső tanácsadók és szakértők igény szerinti bevonásával történhet.

Egy megfelelési vezető helyismerete, meglévő csatornái és elfogadottsága a helyi IT-csapat, a központi IT-irányítás, az üzleti területek és a menedzsment részéről olyan előnyöket jelentenek, amelyekre szükség is lesz a NIS2-információbiztonsági irányítási rendszer bevezetése során, mivel az nagy eséllyel jelentős hatással lesz a vállat jelenlegi folyamatainak nagy részére, és a szervezeti kultúrát is alakítani fogja.

Az IT meghatározó szereplője lesz a változásoknak, de a többi területhez hasonlóan sok szempontból végrehajtó szerepben marad, emiatt nem szerencsés az IT és az információbiztonsági vezetői pozíciók összekapcsolása.

Szakmai mentorálás segítheti a megfelelési vezetőket

A NIS2 folyamatos fejlődést követel meg a vállalatoktól a kibervédelmi képességek terén. Ennek során egy hatékonyan működtethető és stabilan auditálható információbiztonsági rendszert kell kialakítsanak magukra. Ahhoz, hogy a megbízott vezető sikerrel járhasson, nem csak a nemzetközi és a hazai szabályozásokat, de a vállalat belső folyamatait és működését is megfelelő mélységben ismernie kell.

Ez nehézzé teszi a NIS2-felkészítés feladatainak teljes körű kiszervezését, és inkább a belső kompetenciák fejlesztése irányában tolhatja el cégeket. A megfelelő mentorálás hozzásegítheti a megfelelési vezetőket az új követelményekhez való alkalmazkodáshoz.

A NIS2 szakmai mentorálás szolgáltatásunkat olyan megfelelési vezetőknek ajánljuk, akik vezetői szinten szeretnének  megismerkedni a hazai szabályozás által kialakított és 2025-től követelményként kezelt NIS2-információbiztonsági irányítási rendszerrel és támogató partnert keresnek az információbiztonsági felelős szerepkör belső munkatárssal való lefedéséhez.

Rugalmasság és befogadó munkakörnyezet segíthet megtartani a számviteleseket

Nem csak a toborzás, a megtartás is komoly kihívásokat állít a munkáltatók elé a pénzügyi és számviteli szektorban.

A megfelelő szakember felkutatása és felvétele csak a kezdeti lépéseket jelenti a munkáltatók számára. Sokszor ugyanakkora, talán még nagyobb feladatot is jelenthet a munkaerő megtartása. Az elmúlt években a pénzügyi, számviteli területen tevékenykedő szolgáltatók is jelentős kihívásokkal találhatták magukat szembe a munkaerőpiacon, és a növekvő versenynek köszönhetően a cégek ma már nemcsak a kereséskor, hanem a megtartáskor is igyekeznek egyre jobban egymásra licitálni a vállalati jóléti programok és egyéb juttatások terén.

Mégis mi lehet az az ok, ami egy munkavállalót az esetleges nyilvánvaló, anyagi vagy karrierúttal kapcsolatos tényezők mellett arra sarkall, hogy munkahelyet váltson?

Az ACCA, a világ legnagyobb pénzügyi és számviteli szakembereket tömörítő szakmai szervezete által készített legfrissebb, nemzetközi munkaerő-megtartás kutatásában hat kulcsfontosságú témát tárt fel, amelyek segítségével kicsit közelebbről megérthetjük a munkavállalók motivációit.

A 157 országban, közel tízezer könyvelési és pénzügyi szakember körében végzett globális felmérés alapján a munkaadók és a munkavállalók világszerte nagyon hasonló területeken küzdenek kihívásokkal. Míg ezeknek a kihívásoknak egy része külső okokra vezethető vissza, mint például a megélhetési költségek emelkedése, több esetben láthatjuk azt is, hogy a munkáltatókra a bérezés korrekciója mellett egy megfelelően összeállított munkaerő-megtartási stratégia kialakításának elvárása is nyomást helyez.

Emelkedő megélhetési költségek, fenyegető technológia és általános mentális állapot

A felmérés alapján kiderül, hogy a pénzügyi szakma legkülönbözőbb területein az AI-ban rejlő lehetőségek mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldalon jelentősen felborzolják a kedélyeket. Míg a munkáltatóik 78%-a izgalommal tekint a mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségekre, és jelentős hozzáadott értéket várnak a fejlődéstől, addig a munkavállalók harmada aggódik a fejlődés könyörtelen üteme miatt.

A mentális egészséggel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok alapján kiderül, hogy hiába vezetett be számos vállalat jóléti programokat, a szakmában dolgozók körében a munkával kapcsolatos stressz, a szorongás és a kiégés továbbra is széles körben említett probléma. Az adatok összefüggésre utalnak a felmérésben szereplő mentális egészségi mutatók és például a technológiai változások ütemével kapcsolatos aggodalmak között. A munkavállalók 57%-a úgy érzi, hogy a munkahelyi nyomás hátrányosan hat mentális egészségére, és közel felük szerint munkáltatójuk nem tekinti prioritásnak a mentális egészséget.

A legnagyobb nyomást kétségkívül a globális gazdasági feszültségek és az ebből eredő növekvő megélhetési költségek jelentik a pénzügyi szakma területén is. A felmérés alapján a munkavállalók 58%-a tervez fizetésemelést kérni munkaadójától – és legalább a felük úgy érzi, hogy a bérszint növekedéséhez valószínűleg el kell hagynia jelenlegi munkahelyét.

A felmérés szerint a méltányosság, a sokszínűség és a befogadás gyakorlatai bár fontosak, néhányan azonban úgy látják, hogy a meglévő sokszínűségi kezdeményezések túlságosan is az egyes szempontokra, például a nemre összpontosítanak, míg a másság egyéb jellemzői, például az életkor vagy a neurodiverzitás kevesebb hangsúlyt kapnak. A pénzügyesek 73%-a véli úgy, hogy a DE&I, a sokszínűség és befogadás kultúrája kulcsfontosságú tényező egy munkahely kiválasztásánál, azonban 41%-uk úgy gondolja, hogy cégük a sokszínűség bizonyos aspektusaira jobban összpontosít, mint másokra.

Míg a pénzügyi területen történő munkavégzés és kiteljesedés elsősorban a határidőkhöz, odafigyeléshez, elmélyült és pontos munkához kapcsolódó magas szintű és minőségi hozzáállást feltételez az egyén részéről, eközben a munkán kívüli magánéletben egyre inkább rugalmasan kell reagálni a hirtelen változó dolgokra, ami egyre inkább okoz „tányérpörgetési” frusztrációkat az egyéneknél.

Tapasztalataink alapján a pénzügyi szakma ezáltal azt sugározza magáról, hogy egyre kevésbé egyeztethető össze a magánélettel, nehéz az egyensúly, tehát veszít a népszerűségéből.

Egy munkáltató akkor tud erre jól reagálni, ha van megoldása arra, hogyan tartson fenn egy folytonos munkamenetet a megváltozott körülmények ellenére. A helyettesítés, a hibrid munkavégzés, a kreatív munkavégzési megoldások, a digitális, folyamatjavító eszközök, a felkészített, befogadó és elfogadó vállalati kultúra az átalakult környezethez való alkalmazkodásnak mind alapvető építőelemei. Amikor egy vállalat eljut oda, hogy rugalmasan képes alkalmazkodni a megváltozott munkavállalói igényekhez úgy, hogy közben nem veszít versenyképességéből sem, akkor annak a vállalatnak növekedni fog a megtartási ereje. Gyakorlatilag ellenállóbb lesz a külső, egyénekre és az emberi erőforrásra ható hatásokkal szemben.

A Grant Thorntonnál igyekszünk meghallani, beépíteni a munkafolyamatokba a visszajelzéseket, reagálni a felvetett egyéni problémákra, helyzetekre, és ehhez forrásunk lehet akár a belső, anonim elégedettségfelmérés eredménye, de akár egy egyszerű irodai „Hogy vagy?”-kezdetű beszélgetés is.

Nem szorul vissza az igény a rugalmas munkavégzésre

Ugyan azt látjuk, hogy a hibrid munkavégzés lassan teret nyer, sokszor mégis nagy eltérések vannak nem csak a régiók és ágazatok gyakorlata között, hanem a munkavállalók elvárásai és lehetőségei között is. Bár a munkavállalók 76%-a preferálná a hibrid munkarendet, sok munkaadó még mindig ragaszkodik a teljes munkaidős irodai jelenléthez.

A Grant Thornton globális szintű felmérése, amelyet idén nőnapkor tettek közzé, hasonló tendenciára hívja fel a figyelmet a hibrid munkavégzés terén. Míg 2022-ben a hibrid munkavégzés lehetőségét a vállalatok 53%-a kínálta fel munkavállalóinak, mára ez az arány 45%-ra csökkent.

Ugyanakkor saját, munkavállalói elégedettségi felmérésünk alapján mi magunk is úgy látjuk, hogy a sokszínű, családias munkakörnyezet mellett dolgozóink számára a legfontosabb értékek a rugalmasság és az önálló, felelősségteljes munkavégzés lehetősége, amit a kölcsönös, magas szintű bizalom a vezetőség és a munkavállalók között tesz lehetővé.

(forrás: https://www.accaglobal.com/gb/en/professional-insights/pro-accountants-the-future/global-talent-trends-2024.html)

 

Mi a kettős lényegesség az ESG-ben?

A kettős lényegesség meghatározása és jelentősége a fenntarthatóság és az ESG területén

A decemberben elfogadott fenntarthatósági törvény (2023. évi 108. tv.) és az EU CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) irányelve alapján a nagyvállalatoknak kettős lényegességi vizsgálatot kell végezniük, mely kiterjed teljes tevékenységükre.

Miért kulcsfontosságú a kettős lényegességi felmérés?

A kettős lényegességi értékelés döntő szerepet játszik a CSRD-megfelelőség eléréséhez szükséges erőforrások elosztásának optimalizálásában, miközben felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújt a vállalat általános stratégiájának alakításához:

  1. Segít azonosítani a jelentős üzleti lehetőségeket, kockázatokat, trendeket és márkajellemzőket.
  2. Megkönnyíti annak eldöntését, hogy a vállalatnak mely ESG-témákat és kezdeményezéseket kell prioritásként kezelnie.
  3. Világos keretet biztosít a vezetői döntéshozatalhoz és az erőforrások elosztásához.
  4. Segít strukturáltabbá és szigorúbbá tenni a fenntarthatósági és ESG-stratégiát azáltal, hogy szabványos keretet és módszertant vezet be a lényegességi témák értékelésére és rangsorolására.
  5. Segíthet javítani a vállalat különböző részlegei és területei közötti együttműködést, beleértve a vállalati kommunikációt, a befektetői kapcsolatokat, a vállalati társadalmi felelősségvállalást (CSR), a fenntarthatóságot és az emberi erőforrásokat (HR).
  6. Tisztázza, hogy a szervezetnek mit kell közzétennie a fenntarthatósági jelentésében. Egy jó lényegességi felmérés rengeteg felesleges munkától kíméli meg a szervezetet miközben rávilágít a fontos kockázatokra és lehetőségekre.

A kettős lényegesség fogalma

A kettős lényegesség a hatás lényegességének és a pénzügyi lényegességnek az egyesítése. Egy fenntarthatósági vagy ESG-ügy akkor lényeges, ha akár környezeti/társadalmi/társaságirányítási hatás szempontjából, akár pénzügyi szempontból vagy mindkettő szempontjából lényeges.

Pénzügyi lényegesség

Azon ESG-kockázatok és lehetőségek összessége, amelyek pénzügyileg lényegesek, azaz pozitívan vagy negatívan befolyásolhatják a jelentéstevő gazdálkodó egység pénzügyi teljesítményét, cash flow-ját, finanszírozási helyzetét.

  • A pénzügyi teljesítményre gyakorolt hatás – A pénzügyi lényegesség értékelésének elsődleges kritériuma annak felmérése, hogy egy ESG-tényező hogyan befolyásolja a vállalat pénzügyi helyzetét. Pénzügyi szempontból lényegesnek minősülnek azok a tényezők, amelyek hatással lehetnek a pénzforgalomra, a bevétel növekedésére, a nyereségességre és az általános pénzügyi stabilitásra.
  • Befektetői relevancia – Azokat a tényezőket, amelyeket a befektetők fontosnak tartanak a döntéshozatali folyamatukban, gyakran pénzügyi szempontból lényegesnek tekintik. A befektetők jelentős hangsúlyt fektetnek azokra a fenntarthatósági tényezőkre, amelyek befolyásolhatják befektetéseik kockázat-hozam profilját.
  • Iparági relevancia – A lényegességi értékelések ágazatspecifikus jellege létfontosságú. Ami egy iparág számára pénzügyileg lényeges lehet, az egy másik iparág számára nem biztos, hogy ugyanolyan jelentőséggel bír. Ezért a vállalatoknak a lényegesség értékelésénél figyelembe kell venniük az iparágspecifikus szabványokat és referenciaértékeket.
  • Szabályozási környezet – A cégeknek az értékelés során szem előtt kell tartaniuk a vonatkozó szabályozásokat és jelentéstételi követelményeket. Az ezeknek a szabályozásoknak való megfelelés biztosítja, hogy a pénzügyi lényegességi értékelések összhangban legyenek a jogi elvárásokkal.

Hatás lényegesség

Az ISSB (International Sustainability Standards Board) és ESRS (European Sustainability Reporting Standards) szabványok szerint egy esemény vagy ügy akkor rendelkezik hatás lényegességgel, ha rövid, közép- vagy hosszú távon tényleges vagy nagy valószínűséggel jelentős hatást gyakorol a környezetre és/vagy a társadalomra. Ha például mindenki, aki autót vezet, felhagy a fosszilis üzemanyaggal történő szállítással, és átáll az elektromos járművek (EV-k) használatára, akkor ennek jelentős környezeti és társadalmi hatása van, mind társadalmi szinten, mind pedig az autóipari és üzemanyag-értéklánc egyes vállalatai számára.

A cégek számára a téma akkor bír lényeges hatással, ha azt közvetlenül a szervezet saját működése, termékei vagy szolgáltatásai okozzák, vagy olyan hatás, amely az adott vállalat upstream (az ellátási lánc elején elhelyezkedő ágazatok) és downstream (az ellátási lánc végén elhelyezkedő ágazatok) értékláncához kapcsolódik.

Ha például egy vállalat terméke az ellátási láncban valahol a munkabiztonsági elvárások szándékos megsértésével készül, az a vállalat számára lényeges kockázatot jelent, még akkor is, ha maga a vállalat nem feltétlenül okozta tudatosan a negatív hatást, vagy nem járult hozzá közvetlenül ahhoz.

Hasonlóképpen, ha egy vállalat úgy dönt, hogy megújuló energiába fektet be, akkor valószínűleg kettős lényegességi megfontolással kell számolnia. A vállalatnak a tiszta energiával kapcsolatos CAPEX-hez (Capital expenditure) kapcsolódó rövid távú költségei növekedhetnek, de hosszú távú pénzügyi előnyöket érhet el, például alacsonyabb, kiszámíthatóbb energiaköltségeket, jobb energiabiztonságot és jobb hírnevet, valamint pozitív környezeti hatásokat, például az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.

Példák a kettős lényegességre különböző üzleti ágazatokban

A kettős lényegesség számos különböző iparágban és ágazatban megfigyelhető, amikor a vállalatok olyan stratégiai döntéseket vagy kockázatértékeléseket hoznak, amelyek mind a pénzügyi, mind a környezeti hatásokat figyelembe veszik.

Például a fogyasztási cikkek iparágában egy vállalat dönthet úgy, hogy fenntartható beszerzési gyakorlatot alkalmaz a termékeihez felhasznált nyersanyagok tekintetében. Ennek a döntésnek környezeti hatása van azáltal, hogy csökkenti a vállalat természeti erőforrások felhasználását, és valószínűleg pénzügyi hatásai is vannak olyan területeken, mint az anyagköltségek, a fogyasztói hűség és a márka hírneve.

Egy másik kettős lényegességre vonatkozó példa a pénzügyi szolgáltatási ágazatban az, hogy a bankok hogyan vizsgálják felül hitelezési gyakorlatukat és hitelportfóliójukat, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy közvetve nem finanszíroznak-e olyan tevékenységeket, amelyek károsak a környezetre. Ezek a döntések pozitív környezeti hatással járhatnak (például a fosszilis tüzelőanyag-befektetésekről való lemondás), ugyanakkor hatással lehetnek a bank pénzügyi teljesítményére és hitelezési kockázatára is.

A legtöbb vállalat többféle módon alkalmazza és valósítja meg a kettős lényegességet az üzleti tevékenységében. Pénzügyi szempontból a munkavállalók egészségébe és jóllétébe való befektetés segít csökkenteni a hiányzásokat és az egészségügyi költségeket, ami javítja a munkavállalók termelékenységét és elkötelezettségét. Emellett az egészségesebb életmód népszerűsítésével a szervezet jobb munkáltatóként pozícionálhatja magát, és vonzhatja és megtarthatja a tehetségeket.

A kettős lényegesség a gyakorlatban

Minden szervezet kettős lényegességi megközelítésének egyedinek kell lennie a szervezeti kontextusában. Van azonban néhány általános legjobb gyakorlat, amelyet a szervezeteknek érdemes figyelembe kell venniük, amikor belevágnak a lényegességi felmérésbe és a stratégiai döntéshozatalba:

  • Állítson össze az érdekeltekből munkacsoportot: az érdekelt feleket be kell vonni a lényeges ESG-tényezőket kiválasztásába. Ennek a csapatnak a belső ügyvezetésből, a kulcsmunkavállalókból és az alkalmazottakból, valamint a külső érdekeltekből kell állnia.
  • Áldozzanak időt a lényegességi felmérésre: a lényegességi felmérés célja annak meghatározása, hogy mely környezeti és társadalmi kérdések a legfontosabbak és a legnagyobb hatással vannak a vállalkozásra és annak érdekelt feleire. Ez közvetlen befolyással van a CSRD jelentés tartalmára és az ahhoz szükséges erőforrásokra.
  • Gyűjtsön visszajelzéseket az érdekelt felektől: a szervezetnek meg kell terveznie és meg kell osztania egy ESG lényegességi felmérést, amely lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy az egyes tényezőket az észlelt hatás, relevancia és fontosság alapján értékeljék.
  • Végezzenek lényegességi értékelést: az értékelés számszerű/vizuális képet ad, segíthet a vállalkozásnak jobban megérteni a kettős lényegesség szempontjait, meghatározni, hogy mely kérdésekre kell összpontosítani, és eldönteni, hogyan ossza el az erőforrásokat ezek kezelésére.
  • Használjanak kettős lényegességi keretrendszert: ezek közül a legelterjedtebbek az ISSB, a GRI és az EU vállalati fenntarthatósági jelentéstételi irányelvének (CSRD ) ESRS-szabványai.
  • Használjon hosszú távú forgatókönyveket és előrejelzéseket: a kettős lényegességet figyelembe vevő stratégiai döntések meghozatalakor az üzleti vezetőknek értékelniük kell a stratégiai döntések és üzleti gyakorlatok hosszú távú következményeit, és meg kell próbálniuk előre jelezni, hogy azok hogyan fogják befolyásolni a vállalat pénzügyi és környezeti teljesítményét.
  • Tervezze meg és dokumentálja a lényegességi felmérés folyamatát: számos fenntarthatósági jelentéskészítési szabvány, például az ESRS megköveteli, hogy a jelentést készítő szervezetek közzétegyék, hogyan értékelik a kettős lényegességet. Függetlenül attól, hogy ez a lényegességi folyamat felméréseket, érdekeltekkel készített interjúkat, forgatókönyv-tervezést vagy egyéb inputokat tartalmaz-e, a kettős lényegességet a szervezet fenntarthatósági jelentéstételi követelményeinek összefüggésében kell meghatározni, megtervezni, társadalmasítani, időzíteni és költségvetésbe foglalni.

Lényegességi felmérés projekt

Amikor egy szervezettel dolgozunk a lényegességi értékelésen, általában egy iparági és versenytársakkal kapcsolatos felméréssel kezdünk, hogy megértsük, mire összpontosítanak a versenytársak az ESG és a fenntarthatóság terén. Ezután belső és külső adatokat és visszajelzéseket gyűjtünk, hogy strukturált térképet készítsünk arról, hogy az ESG-témák közül melyek a legfontosabbak a szervezet számára. Végül ezeket a témákat és az érdekelt felek válaszait szintetizáljuk és rendszerezzük egy olyan lényegességi mátrixba, stratégiai tervbe és ajánlásokba, amelyeket a márka, a menedzsment és az alkalmazottak magukénak tudhatnak, elfogadhatnak és támogathatnak.

Függetlenül attól, hogy szervezetének van-e már kialakult ESG- vagy fenntarthatósági stratégiája és lényegességi felmérése, vagy most végez először lényegességi értékelést, a feladat komoly kihívást jelenthet és bizonytalanságot okozhat a cég életében. Fontos azonban, hogy előremutató folyamatként tekintsünk rá, hiszen hosszú távon pozitív hatással van a cégek életére.

Elfogadásra került az EU vállalati fenntarthatósági átvilágítási irányelve

Jelentős kompromisszumokkal, de végre elfogadták a vállalati fenntarthatósági átvilágítási irányelvet (CSDDD).
Az elmúlt hetek többszöri sikertelen próbálkozását követően a kulcsfontosságú uniós tagállamok, főképp Franciaország és Olaszország támogatását is sikerült megszerezni, így elhárult minden akadály az irányelv elfogadása elől.
A végleges szövegben az EU által elfogadott főbb kiigazítások a következők:

  • Csökkentett hatály: A hatály mostantól az 1000 alkalmazottat foglalkoztató (500 helyett) és legalább 450 millió eurós (150 helyett) árbevételt elérő vállalatokra terjed ki.
  • A magas kockázatú ágazatokra vonatkozó megközelítés törlésre került: a hatály kritériumainak nem megfelelő, de magas kockázatú iparágakban tevékenykedő szervezetek fokozatos bevonásának koncepciója megszűnt.
  • A vállalati méret és a forgalom alapján az irányelv hatálya szakaszosan kerül kiterjesztésre az érintett vállalatokra.

Mindez együttesen azt jelenti, hogy az eredetileg tervezettnél mintegy 70%-kal kevesebb vállalatot érint az uniós ellátási láncról szóló törvény.
Következő lépések: Az irányelvnek már csak az Európai Parlament végső elfogadásáról kell szavaznia, ami várhatóan a Parlament áprilisi plenáris ülésén fog megtörténni. Bár az EU Tanácsát tekintették a legnagyobb akadálynak, a parlamenti szavazás kimenetele is bizonytalan.
Következő cikkünkben részletesen kifejtjük, mit is jelent az irányelv a közvetlenül és a közvetve érintett vállalatoknak.

  • HU
  • EN
  • DE
    • Global reach