Mérleg – A vállalkozás pénzügyi helyzetének tükre

„A mérleg olyan számviteli okmány, amely meghatározott időpontra vonatkozóan, megfelelő tagolásban tartalmazza a gazdálkodó eszközeit és forrásait, azok értékét, a számviteli alapelvek figyelembevételével.”

A mérleg a számvitel egyik legfontosabb pénzügyi kimutatása, amely egy adott időpontra – jellemzően a mérlegfordulónapra – mutatja be a vállalkozás vagyonát és annak forrásait. A mérleg célja, hogy átlátható képet adjon a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és likviditási helyzetéről, ezáltal támogatva a tulajdonosokat, befektetőket, hitelezőket és egyéb érintetteket a megalapozott döntéshozatalban.

A magyar számviteli törvény (2000. évi C. törvény) előírja a vállalkozások számára a mérleg készítésének kötelezettségét, ugyanakkor a nemzetközi piacokon működő cégek esetében az IFRS szabályoknak való megfelelés is szükséges lehet.

A mérleg felépítése és főbb részei

A mérleg két oldalból álló vagyonkimutatás: az egyik oldalon a vállalkozás eszközei, a másikon pedig ezek finanszírozási forrásai találhatók.

A mérleg két fő részből áll:

Eszközök (aktívák) – a vállalkozás rendelkezésére álló vagyonelemek, amelyek jövőbeni gazdasági hasznot ígérnek. Ide tartoznak a befektetett eszközök (például ingatlanok, gépek, immateriális javak) és a forgóeszközök (Pl. készletek, követelések, pénzeszközök). A mérlegben eszközként (a számvitelben az eszközszámlákon) kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló befektetett eszközöket és forgóeszközöket, továbbá az aktív időbeli elhatárolásokat.

Források (passzívák) – az eszközök finanszírozási forrásai. Két fő kategóriájuk a saját tőke (Pl. jegyzett tőke, eredménytartalék, mérleg szerinti eredmény) és a kötelezettségek (Pl. hitelek, szállítói tartozások, egyéb rövid és hosszú lejáratú kötelezettségek). A források azt mutatják meg, hogy a vállalkozás eszközeit milyen forrásból finanszírozták: saját tőkéből vagy idegen tőkét igénybe véve. Az eszközök beszerzése és fenntartása – például gépek, berendezések, készletek vagy energiahordozók formájában – mindig valamilyen finanszírozási háttérhez kötődik. A számviteli rendszerben a 4-es számlaosztály tartalmazza a források főbb csoportjait: saját tőke, céltartalékok, kötelezettségek és passzív időbeli elhatárolások (Számviteli törvény 34. §). E számlaosztályba tartoznak továbbá azok a technikai számlák is, amelyek a nyitó és zárómérleg összeállításához, valamint az adózott eredmény elszámolásához szükségesek.

A mérleg egyik legfontosabb elve az egyenlőség elve: az eszközök összértéke minden esetben megegyezik a források összértékével. Ez biztosítja, hogy a vállalkozás vagyonának minden eleme rendelkezik azonos értékű finanszírozási forrással.

Mérlegtípusok és felhasználási területek

A mérleget a beszámolási kötelezettség típusa szerint többféleképpen lehet elkészíteni:

• Egyszerűsített éves beszámoló mérlege – jellemzően a kis- és középvállalkozások (KKV-k) alkalmazzák, kevesebb sor- és adatbontással.
• Éves beszámoló mérlege – részletesebb bontásban, nagyobb cégek esetén kötelező.
• IFRS szerinti mérleg (Statement of Financial Position) – nemzetközi standardok alapján, eltérő szerkezetben és terminológiával.

A mérleg szerepe

A mérleg több szempontból nyújt hasznos információkat:

• Pénzügyi helyzet bemutatása – segít felmérni a cég fizetőképességét és tőkeszerkezetét. Segítséget ad a vállalkozás fizetőképességének és tőkeszerkezetének értékeléséhez.
• Likviditás elemzése – az eszközök likviditási sorrendbe állításával meghatározható, hogy a vállalkozás milyen gyorsan képes kötelezettségeit teljesíteni.
• Finanszírozási és befektetési döntések alapja – a bankok hitelezők és befektetők számára alapvető információforrás.

Mérlegkészítés szabályai és gyakorlati tudnivalók

A mérleg összeállítása az 1–4. számlaosztályok egyenlegei, valamint az eredménykimutatásban meghatározott adózott eredmény alapján történik, a főkönyvi kivonat felhasználásával. A főkönyvi számlák felépítése szorosan követi a mérleg szerkezetét, így az egyes mérlegsorokban a megfelelő egyenlegeket – előírt csoportosítás szerint, összevontan – kell feltüntetni a tárgyévi adatok oszlopában.

A mérleg tagolását a számviteli törvény 1. számú melléklete határozza meg kétféle formában: az „A” és a „B” változatban. A vállalkozás választhat, hogy melyik változat szerint állítja össze a mérlegét.

Összefoglalva, a mérleg tehát nem csupán egy kötelező számviteli kimutatás, hanem a vállalkozás gazdasági helyzetének egyik legfontosabb összefoglaló dokumentuma. Segítségével átláthatóvá válik a cég vagyoni és pénzügyi állapota, amely nélkülözhetetlen mind a vezetés, mind a tulajdonosok, a befektetők és a hitelezők számára. A pontos és szabályszerű mérlegkészítés biztosítja, hogy a döntéshozók megbízható információkra támaszkodhassanak a vállalkozás jövőjét érintő kérdésekben.

A mérleg összeállítása során a számviteli törvényben meghatározott alapelveket kell követni:

Valódiság elve – a mérlegben szereplő tételeknek a valóságnak megfelelően kell tükrözniük a vállalkozás vagyoni helyzetét.

Folytonosság elve – a mérlegnyitás során a nyitó adatoknak meg kell egyezniük az előző időszak záró adataival.

Bruttó elszámolás elve – az eszközöket és forrásokat nem lehet összevonni, a mérlegben külön-külön kell szerepeltetni.

A mérleg adatai több forrásból származnak: könyvelési nyilvántartásokból, leltárból és egyéb pénzügyi dokumentumokból. A pontos és hiteles mérleg elkészítéséhez szükséges a főkönyvi számlák egyeztetése, az eszközök és kötelezettségek értékelése, valamint az időbeli elhatárolások és értékvesztések elszámolása.

Vissza a fogalomtárba