A világon rengeteg gyönyörű és különleges hely létezik, ami csak arra vár, hogy felfedezzék és megcsodálják. Szinte elkerülhetetlen, hogy a világ bármely pontjára utazva ne találkozhatnánk egy elképesztően szép várossal, térrel, tengerparttal, hegyvonulattal és épülettel mely magába foglalja az adott térség hangulatát és kultúráját.
Első körben maradjunk „csak” Európában. Biztosan sokan jártak már az Adriai-tenger északi részén elhelyezkedő, olaszországi Velencében, a városban, mely cölöpökre épült, különleges épületekkel, csatornarendszerrel, vízibusszal, terekkel, hidakkal és zegzugos utcákkal. Ezekről a jellemzőkről mindenkinek eszébe jut, de ha mégsem, akkor a Velencei karneválról már biztosan mindenki hallott vagy látott képeket.
Valószínűleg már sokakban felmerült a kérdés, hogy hogyan is lehetséges az, hogy megépítsenek egy egész várost, amit csak cölöpök tartanak, főleg több száz évvel ezelőtt? Mi volt az oka annak hogy ez a gondolat bárkiben is felmerült? Ha esetleg ez a kérdés téged is foglalkoztat, de még sosem néztél utána, akkor itt most megkaphatod erre kérdésre a választ.
A terület egy alacsony vízállású lápos vidék, ahova az Észak-Olaszországi lakosok menekültek a barbárok elől. A helyiek jó helyismerettel rendelkeztek, kiismerték a szövevényes csatornákat és ennek köszönhetően tettek előnyre szert a hódítókkal szemben, hogy biztonságban élhessenek. Ez a terület eleinte több kis szigetből/faluból állt, majd idővel hidak kerültek közéjük, és így szépen lassan alakult ki több kisebb faluból egy nagyváros (ezért található Velencében ennyi templom, mivel minden kis falunak volt egy temploma külön.
Na de térjünk is a lényegre. A hosszú és hegyes végű cölöpöket egészen a tengerfenék szilárd rétegeibe verik le, ami a sekély vízszintnek és a 3-8 méter homokrétegnek köszönhetően egészen gyorsan elérthető. Az így keletkezett kemény iszapréteg nagy teherbírása alkalmas alapozási rétegnek. Többnyire m2-ként 8-10 cölöpöt helyeznek el, a külső falak esetében többet. Ezek a cölöpök jellemzően tölgyfából és vörösfenyőből készülnek és nem korhadnak el. Ez a jelenség annak köszönhető, hogy az iszapban elhelyezett cölöpök belsejébe nem jut be oxigén, így megőrzik eredeti állapotukat és a páratartalomból származó ásványok megkeményítik a fát. A cölöpök tetejére kerülnek vízszintesen a vastag keresztirányú fadeszkák, majd az istriai kövekből épült réteg, amit a téglasorok követtek.
Na de mi a helyzet a földrengésekkel? Erre is volt egy fantasztikus megoldásuk. A talajmozgások ellen a középkorban két praktikát dolgoztak ki. Az egyik egy olyan technika, hogy a habarcshoz meszet adtak és nem cementet a téglák rögzítéséhez, ugyanis a mészhabarccsal a falazat rugalmas marad, és nem képez egy merev struktúrát. A második pedig, hogy a koszorúk úgy kerültek kialakításra, hogy a szerkezetben lévő fafödém elemei mozoghassanak, így földrengés esetén kimozogják a rezgéseket és a földrengés végeztével visszaállnak eredeti állapotukba.
Ami viszont elkerülhetetlen, az az, hogy Velence süllyed. Annak segítségével, hogy betiltották az új kutak fúrását és a régieket pedig bezárták, sikerült „csak” évi 1-2mm-re csökkenteni a süllyedés mértékét. Az 50-es évekbeli iparfejlesztéseknél használt eljárások során, amikor nagy mennyiségű talajvizet szivattyúztak ki, a város 13 cm-t hirtelen süllyedt. Amikor még építették Velencét, akkor a motorcsónakokkal és a tengerjáró hajókkal nem számolva készültek az épületek, így viszont az istriai kőréteg fölötti téglarétegek ezen hajók által felvert hullámaitól (sós víz) kezd tönkremenni. A klímaváltozásból eredő tengerszint-emelkedés következtében a legtöbb ház földszintje már használhatatlanná vált.
forrás: ph-magazin.hu (2020): Észak – Olaszország küzdelme a középkorban- fantasztikus építési módok a múltból, 2020. április 19. https://www.passzivhaz-magazin.hu/eszak-olaszorszag-kuzdelme-a-kozepkorban-avagy-fantasztikus-epitesi-modok-a-multbol/
