2024. január 1-jén életbe lépett Magyarországon is az italcsomagolások új visszaváltási rendszere, az ún. kötelező visszaváltási díjas rendszer (Deposit and Return System; DRS), mellyel összefüggésben 2024. január 1-jével egyúttal az általános forgalmi adó (áfa) szabályozása is módosult. Jelen hírlevelünkben röviden bemutatjuk a DRS-rendszer legfontosabb jellemzőit, valamint a kapcsolódó áfaváltozásokat.

A DRS szabályai dióhéjban

A DRS magyar háttérszabályozását egyrészt a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvényben, míg a részletszabályokat a visszaváltási díj megállapításának és alkalmazásának, valamint a visszaváltási díjas termék forgalmazásának részletes szabályairól szóló 450/2023. (X. 4.) Kormányrendelet (a továbbiakban: „Kormányrendelet”) tartalmazza.

A szabályozás ugyan már november 15. napjával kötelező regisztrációt írt elő, de csak január 1-jével élesedett. Ahogy az említett törvényi háttérből látható, az általunk is több hírlevélben (itt, itt és itt) feldolgozott kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) rendszerhez hasonlóan a DRS is hulladékgazdálkodási tárgyú szabályozás. Abban is hasonlítanak, hogy mindkettő egy-egy Európai Uniós előírás hazai jogba történő átültetése, ezen túlmenően pedig mindkettő rendszer működtetéséért a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) a felelős.

A Kormányrendelet a DRS kapcsán megkülönbözteti a gyártókat, a koncessziós társaságot (ez a MOHU), a forgalmazókat (üzletek), valamint a végfelhasználókat (fogyasztókat).

Mi számít kötelezően visszaváltási díjas terméknek?

A Kormányrendelet alapján kötelezően visszaváltási díjas terméknek minősül a legalább 1 deciliteres (0,1 literes), legfeljebb 3 literes űrtartalmú kiszerelésben, közvetlenül a fogyasztóknak forgalmazott (fogyasztásra kész vagy koncentrátum) italtermék műanyag, fém vagy üveg alapanyagú, palack vagy doboz formájú csomagolása (újrahasználhatóságtól függetlenül – bár ahogy látni fogjuk, az újrahasználhatóságnak is van relevanciája). Az italtermék definícióját a Kormányrendelet nem tartalmazza, így – a kategória köznapi értelemben használt „értelmezése” szerint – ilyennek tekintendő a folyékony formában értékesített és jellemzően ivás útján fogyasztott termék.

Mint általában, ezúttal is vannak kivételek, amelyekre a DRS-rendszer nem vonatkozik: ilyen kivétel a tej és tejalapú italtermékek csoportja. Ezen túlmenően a Kormányrendelet megfogalmaz egy alsó mennyiségi korlátot is: ha egy gyártónál a szóban forgó, kötelezően visszaváltási díjas termékek forgalomba hozatala egy tárgyéven belüli nem éri el az 5 ezer darabot (csekély mennyiség), akkor az érintett gazdálkodónál nem merül fel DRS-kötelezettség. A szabályozás továbbá nem vonatkozik a speciális formájú és méretű, ezért automatával vissza nem váltható üvegekre.

A DRS-rendszer esetenként rugalmasan alkalmazható

A DRS-rendszer azonban annyiban mindenképpen rugalmas, hogy ismeri az önkéntesen visszaváltási díjas termék fogalmát, mely szerint egy termék gyártója saját döntése alapján egy egyébként nem kötelezően visszaváltási díjas termékre (akár nem italtermék csomagolására!) is kérheti a rendszer alkalmazását.

Az újrahasznosíthatóság ott kap szerepet, hogy a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék (pl. fémdoboz) darabonkénti visszaváltási díja (DRS-díj) egységesen (űrtartalomtól és anyagtól függetlenül) 50 Ft, ezzel szemben a kötelezően visszaváltási díjas, újrahasználható termék (pl. üveg) darabonkénti visszaváltási díját, ahogyan az önkéntesen visszaváltási díjas termék visszaváltási díját is, a gyártó határozza meg.

A DRS-díját a fogyasztó által megvásárolt – DRS-rendszerben részt vevő, kötelezően visszaváltási díjas terméknek minősülő – italtermék már tartalmazza. Az, hogy a fogyasztó egy DRS-rendszerben érintett terméket vásárol, már az italtermék csomagolásának külső jegyeiből észrevehető, a Kormányrendelet ugyanis kifejezetten nevesíti, milyen jelöléssel kell ellátni az italtermékeket (azok csomagolását). Amennyiben az italtermék DRS-rendszer kapcsán érintett csomagolását a fogyasztó visszaviszi a forgalmazónak, akkor a felszámított DRS-díjat visszakapja.

A forgalmazó kötelezettségei a DRS kapcsán

A forgalmazó számára ugyanis előírás, hogy nyitvatartási idejében köteles visszavenni a visszavitt csomagolásokat. A 400 m²-nél nagyobb eladótérrel rendelkező, élelmiszert forgalmazó üzleteknek kötelező a visszaváltó automata üzemeltetése. Ha egy településen egyetlen ilyen attribútumokkal rendelkező üzlet sincs, de a település lakossága meghaladja az 1 ezer főt, akkor ott mindenképpen szükséges egy visszaváltási hely kialakítása, de a 400 m²-nél kisebb eladótérrel rendelkező üzletek önkéntesen is csatlakozhatnak a DRS-rendszerhez.

A gyártók havi rendszerességgel fizetik meg a MOHU részére a visszaváltási díjakat: minden gyártó az általa az adott hónapban forgalomba hozott, kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termékek után fizet. Mivel a MOHU a visszaváltási díjat azzal a céllal veszi át a gyártótól, hogy azt az érintett termék visszaváltásakor a fogyasztó részére visszafizesse, a visszaváltási díj összege (mint elszámolási kötelezettséggel nyilvántartott pénzeszköz) nem tartozik bele az egyébként a MOHU által a gyártók részére nyújtott szolgáltatások adóalapjába.

DRS és EPR

A Kormányrendelet annyiban érinti az EPR-szabályokat, hogy nem kell EPR-díjat fizetnie a gyártónak azon kötelezően visszaváltási díjas termékek után, amelyekre nézve visszaváltási díjfizetési kötelezettség áll fenn. Vagyis már 2024 legelső negyedévében (de legkésőbb az erre az időszakra vonatkozó adatszolgáltatás elkészítésekor, azaz április hónapban) jelentős kérdés, hogy kire vonatkozik mind a DRS, mind pedig az EPR is. Általánosságban annyi elmondható, hogy noha a DRS az EPR-nél lényegesen kevesebb gazdálkodót érint, ugyanakkor számottevően nagyobb adminisztrációval és előzetes felkészüléssel jár.

A DRS hatása az általános forgalmi adóra

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) alkalmazásában kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható terméknek az a Kormányrendelet szerinti kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék minősül, amit így is hoztak forgalomba. Ez amiatt fontos, mert a Kormányrendelet hatálybalépése előtt forgalomba hozott termékekre vonatkozóan az áfatörvény nem fogalmaz meg különös szabályokat.

Az áfatörvény 2024. január 1-je óta hatályos módosítása értelmében ugyanis az 50 Ft-os visszaváltási díj nem része az értékesítés áfa alapjának, vagyis az után nem keletkezik áfafizetési kötelezettség. A Kormányrendelet kimondja, hogy a visszaváltási díjat a termékértékesítésről kibocsátott számlán, vagy nyugtán az italtermék ellenértékétől elkülönítve kell feltüntetni (áfa hatályán kívüli tételként).

A fentiekkel összhangban az ilyen italtermék csomagolásának visszaváltásakor és a visszaváltási díj visszafizetésekor nem csökkenthető az adóalap a visszaváltási díjjal. Ha viszont egy termék csomagolása mégsem kerül visszaváltásra, akkor az ilyen esetet az áfatörvény termékértékesítésnek minősíti: a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termékek adott naptári évben forgalomba hozott összmennyiségének és az adott naptári évben visszaváltott összmennyiségének különbözete után adófizetési kötelezettség keletkezik, az adót ugyanakkor a MOHU fizeti meg.

* * *

Noha a DRS-rendszer bevezetésének célja alapvetően a környezet tisztábbá tétele, de a szabályozás mégis egy újabb igen komoly adminisztrációs teher számos vállalkozásnak. Amennyiben bizonytalan abban, hogy Önt vagy cégét hogyan érinti a DRS-rendszer, kérdései merültek fel a részletszabályokkal kapcsolatban, adószakértőink készséggel állnak Ön és cége rendelkezésére.

Jelen hírlevelünk a megjelenése napjáig elérhető információk alapján és kizárólag általános tájékoztatási céllal íródott, így semmilyen tekintetben nem minősül személyre szabott adótanácsadásnak és nem is helyettesíti azt.